LEGACY - JÖVŐBIZTOS SZERVEZETEKET ÉPÍTÜNK

Szent a béke a csapatban?

2018. február 09. - Legacy Kft.

rock-1573133_1920.jpg

Gyakran találkozom vezetőkkel, akik akkor érzik magukat sikeresnek, ha a csapatukban béke van: nincsenek konfliktusok, nincs elégedetlenség. Mit ad ez a működés a csapatnak és a szervezetnek? És vajon mi kerül kockára miatta?

Büszke vezetői pillantások övezik a dolgozói elégedettségi felmérés eredményét: hemzsegnek a 95%-os meg 100%-os értékek, mindenki egyetért, mindenki látja, mindenki elkötelezett. A megbeszélések flottul mennek, a főnök pörgeti a témákat, csak úgy záporoznak az akciópontok, mindenki szorgalmasan jegyzetel. Haladunk a korral, megtörténnek azok a változások, amiket a jogszabályok vagy a vevői panaszok szükségessé tesznek. A vezetőség nyeregben érzi magát, mennek a dolgok. Mit gondolsz, mije van szinte biztosan egy ilyen cégnek?

Alternatív valósága. Ami a szervezet tagjai körében a folyosókon, a dohányzóban és a terepen él. Ahol arról van szó, hogy az ügyvezető negyedéves motiváló beszéde parasztvakítás volt, mert mindenki tudja, hogy nem lehet elérni a kitűzött számokat. Ha már eleve esélytelen, hogy kifizessék a beígért jutalmat, minek strapálná magát bárki. Hogy az új főnök nagy ötletét eddig háromszor próbáltuk ki, és sosem működött. De hát minek szólni, az elődjei sem hallották meg. Hogy tiszta ciki ezekkel az ajánlatokkal az ügyfelek elé állni, mert már senki nem vevő a konzervre. Persze-persze, a folyamatok nem támogatják a testreszabást. Szidni a rendszert mintegy kötelező, mindenki érzi, hogy az van velünk, aki így gondolja.

Sokan ismerik a fenti jelenséget, mégsem könnyű beszélni róla, mert nem igazán tudjuk a nevét. A szervezetfejlesztői megközelítés itt a segítségünkre van. Azt, amikor a felszínen mindenki nagyon egyetért, de kimondatlanul ellenvéleménye van, látszat harmóniának nevezzük. Fontos, hogy ez nem egyszer történik, hanem állandóan ilyen a működés.

edited_rock-1771916_1920.jpg

Mi hozza létre a látszat harmóniát? Első sorban a kockázatkerülés.

  • Nyíltan állást foglalni, elmondani a véleményemet, az ellenérzéseimet, kockázat. Mert mi van, ha nincs igazam, megbántom a másikat vagy bajom lesz belőle, hogy kinyitottam a számat.
  • Szembe találkozni egy ellenvéleménnyel vagy visszajelzéssel, szintén kockázat. Mert mi van, ha nem fogok tudni jól reagálni, elpirulok és mindenki hülyének néz.
  • Vezetőként teret engedni ennek az egésznek, pláne kockázat. Mert mi van, ha nem fognak tisztelni, amikor kiderül, hogy valamihez nem én értek a legjobban, és nem tudom kezelni ezt az egész lelkizős izét, szétesik a csapat, a munka meg nem lesz elvégezve.

Mi a baj a látszat harmóniával?

Teljesen érthető, ha mindezekre tekintettel a látszat harmónia jó megoldásnak tűnik. Nem vállalunk felesleges kockázatot, mindenki biztonságban érezheti magát és megőrizheti a hitelességét önmaga előtt. A gond azonban az, hogy mindennek komoly ára van.

  • Ára az egyén szintjén. Az, hogy nem vállalhatom fel a véleményemet, az érzéseimet, lényegében nem vállalhatom fel azt, aki vagyok, hatalmas lelki megterhelést jelent. Hagyjalak ezzel – mondhatnád –, a lelki életét mindenki oldja meg otthon. A fő problémát azonban az jelenti, hogy az indulatok kordában tartása elviheti a munkára fordítható energia jelentős részét, vagyis az emberek dühöngenek meg keseregnek ahelyett, hogy a munkájukra tudnának koncentrálni.
  • Ára a csapat szintjén. Az, hogy nem tudunk a dolgokról nyíltan és őszintén beszélni, lényegében lehetetlenné tesz minden fejlesztést. A gondok, elakadások nem kerülnek ki időben az asztalra. Nem azt jelenti, hogy soha, csak sokkal valószínűbb, hogy jóval később valamilyen panasz formájában. Ha nincs tere a különböző nézőpontok megosztásának, sosem dolgozunk az összes tudásból, ami a fejekben van. Ez azt jelenti, hogy mindig kevesebbet ér el a csapat, mint amire képes lehetne.
  • Ára a szervezet szintjén. Az egyéni és csapat szinten keletkező árat összesítve a szervezet fizeti meg – ne legyenek illúzióink, súlyos forintokban. Ráadásul egy ilyen céget a menedzsment – illetve az első számú vezető – vakrepülésben vezet. Mert a rendszer nem ad szót mindazoknak, akiknél az aktuális, releváns információ van. Egy olyan korban, amikor az üzleti sikerhez már bőven nem elég a gyors reagálás, hanem arról szól a játék, hogy képesek vagyunk-e jobb előrejelzéseket tenni, mint a versenytársaink, ez egyszerűen nem fér bele.

school-1629452_640.jpg

Mihez lehet kezdeni a látszat harmóniával?

Mindenek előtt szembenézni vele, felismerni és elismerni, hogy ezt csináljuk. Enélkül minden változtatási kísérlet halálra van ítélve. Aztán őszintén megválaszolni azt a kérdést, hogy vállaljuk-e mindazt a kockázatot, amivel az jár, hogy máshogyan kezdünk működni. Szemléletet formálni: tudatosítani, hogy mi miatt nem jó úgy, ahogyan van, és megszeretni az új működés lehetőségét. Igen, a lehetőségét, mert erre van szükség ahhoz, hogy végigmenjünk azon a fejlesztési folyamaton, ami során képessé válunk látszat harmónia nélkül működni.

Nem könnyű, nem rövid. Sőt. Nehéz, hosszú, és lehetséges. Egyedül belevágni pont ezért kockázatos, így érdemes olyan partnerrel dolgozni, akinek van tapasztalata rendszerszintű szervezetfejlesztésben.

Nyíri Gabriella
Szervezetfejlesztő, tréner, coach

Hogy biztosan ne maradj le semmiről, kövess minket a közösségi médiában is: Facebook, LinkedIn, Meetup.com