Coach vagyok, és túrázó. Látszólag ez két teljesen különböző műfaj, pedig sokkal több köztük a hasonlóság, mint gondolnád. Nézzük, mi mindenben hasonlít egymásra a túrázás és a coaching!
Szeretem járni az erdőt, minden évszakban. Ugyanúgy örömet okoz egy már bejáratott ösvényre visszatérni, mint új célpontot kijelölve ismeretlen utakra tévedni. A gyaloglás és a természet közelsége nemcsak megtisztítja és lecsendesíti a gondolataimat, hanem a mozgás hatására új energiákkal töltődöm fel. Az egyik sétám alkalmával kezdtem el gondolkodni azon, hogy a túrázás mi mindenben hasonlít a coachingra.
Először is, legyen tiszta a cél!
Számomra a spontán bóklászás sosem ad akkora élményt, mint mikor előre átgondolom, hova lenne jó menni és mit szeretnék látni. Gyakran választok célpontnak kilátót, ahol még nem jártam. Mérlegelem azt is, hogy mennyi időm van: pár órám, vagy enyém az egész nap; képes leszek-e végigcsinálni, milyen fizikai és mentális kondiban vagyok.
A coaching folyamat elején kulcspont a cél pontos meghatározása, mert ehhez képest tudjuk majd mérni az eredményeket és az elégedettséget.
Válasszuk meg az útvonalat!
Egy kilátóhoz általában több ösvény is vezet: az egyik látványosabb, a másik technikásabb, a harmadikon pedig van egy kedves turistaház. Jó, ha tisztán látjuk az opciókat, amikből igényeinkhez és képességeinkhez mérten már csak rajtunk áll, melyiket választjuk.
Coaching során is szánunk időt a lehetőségek mérlegelésére, hogy aztán a számunkra legjobb megoldás mellett dönthessünk. Ez segít elköteleződni, hogy végigcsináljuk, amit elhatároztunk.
Pakoljuk be a hátizsákot!
1-2 órás könnyű sétánál is kell, hogy legyen nálunk víz, esőkabát és egy kényelmes, a terephez és az évszakhoz megválasztott túracipő.
A coachingban szintén fontos, hogy kellőképp felszerelkezzünk a feladathoz, azaz feltárjuk az erőforrásainkat, eszközeinket és támogatóinkat.
Induljunk el, és csináljuk!
Néha előfordul, hogy már ott vagyok a parkolóban és elbizonytalanodom… tényleg kell ez nekem? Szerencsére csak ritkán fordul elő, hogy itt feladom. Az, hogy már mennyi energiát és időt fordítottam az előkészületekre, és a tudat, hogy milyen sokat adnak a séták, át szoktak lökni a mélyponton.
Coachingban is ott jön el a puding próbája, hogy a gondosan megtervezett változást képesek vagyunk-e átültetni a gyakorlatba. Ehhez erőt tudunk meríteni a korábbi sikereinkből, vagy abból, hogy mit veszíthetünk, ha kihagyjuk ezt a ziccert.
Küzdjük le az útközben elénk kerülő akadályokat!
Jöhetnek erőt próbáló meredekebb szakaszok, amiken van, hogy csak úgy jutok túl, ha emlékeztetem magam, miért indultam el, és hogy innen már kár lenne visszafordulni.
A coachingban is gyakran merülnek fel akadályok, elakadások. Ilyenkor segít, ha emlékeztetjük magunkat a célra, felidézzük, mit nyerünk azzal, ha elérjük.
Éljük át a siker örömét!
Szinte gyermeki örömöt érzek, amikor a fák közül kibukkan a cél, amikor az elképzeltből végre valóság lesz. A túrázásban azt is szeretem, hogy azonnali visszacsatolást kapok; látom, tudom, átélem, hogy sikerült!
A coachingban is fontos, hogy megünnepeljük és tudatosítsuk a kisebb és nagyobb sikereket, mielőtt újabb kihívások elé állítjuk magunkat.
Ha pedig nem megy egyedül, választhatunk magunk mellé egy tapasztalt túravezetőt, aki elkísér, biztat és támogat bennünket az úton.
Nyakas Kitti
Szervezetfejlesztő, tréner, coach
Hogy biztosan ne maradj le semmiről, kövess minket a közösségi médiában is: Facebook, LinkedIn, Meetup.com
