LEGACY - JÖVŐBIZTOS SZERVEZETEKET ÉPÍTÜNK

Legacy: A szervezetfejlesztés és mi

Játszmatársam mondd, akarsz-e lenni?

2019. július 19. - Legacy Kft.

0718_blog_nyito_v3.jpgHogy mi a játszma? Kommunikációs aknamező, ahol – ha nem vagy elég éber – könnyen ráléphetsz egy elásott reakció bombára, amit aztán nehéz lesz kínos érzések és kisebb-nagyobb lelki sérülések nélkül megúszni, és ez nyomot hagyhat a későbbi kommunikációs helyzeteken, akadályozva a harmonikus együttműködés lehetőségét.

  • Tuti, hogy szoktál játszmázni. Látszik rajtad… jól sejtem, ugye?
  • Hogy éééén? Most ezt komolyan mondod? Te tényleg azt gondolod rólam, hogy ilyen vagyok? Akkor biztosan borzasztó lehet velem…
  • Jaj, hagyjátok abba, muszáj megint a kicsit bántani, hiszen képtelen megvédeni magát! …és persze nekem kell…

A játszma a tranzakcióanalízis definíciója alapján „a működési zavarokkal, konfliktusokkal terhes emberi kapcsolatok elemzésére alkalmazott fogalom.” Olyan kommunikációs epizódokat ír le, „amikor az emberek fájdalmat okoznak egymásnak, s legtöbbször maguk sem tudják, miért teszik.” – olvashatjuk a Játszmák világa című könyvben.

Egy dolog viszont biztos: játszmázni egyedül nem lehet, mindig kellenek hozzá játszmatársak.

Ahhoz, hogy a játszmákat el tudjuk hárítani, vagy ki tudjunk belőle lépni még idejében jó, ha tudjuk, hogyan vehetjük észre akkor, ha mi is benne vagyunk, vagy ha kívülről szemléljük a történéseket.

Miből veheted észre, hogy már játszmában vagy?

Érezted már azt egy szituációban, hogy a másik nyomkodja a piros gombodat? Vagy olyasmit mondd, tesz, ami nálad egy ösztönös válaszreakciót vált ki, mintha egy program futna le benned? Ha tudod, miről beszélek, akkor ez az a pillanat, amikor lépre mentél és beindul egy potenciális játszma szituáció. Persze, nem minden ilyen helyzetből alakul ki végül játszma, ha időben tudatosodik, hogy mi is történik benned.

A játszmákba - a Karpman-féle drámaháromszög modellje alapján - három szerep egyikében lépünk be. Általában van egy testhezálló szerep, amibe belehelyezkedünk. Van az Üldöző, aki másokat lekicsinyel, elnyom és magát többre tartja másoknál. Az Áldozat, aki sajnáltatja magát és segítségre van szüksége azért, hogy elhárítsa magáról a felelősséget, vagy Megmentő, aki nem hiszi, hogy a másik képes megoldani a helyzetet, és azonnal ott terem, hogy a védelmére kelljen az Áldozatnak. Ezeket a szerepeket ráadásul váltogatjuk a szituációban, hiszen ez is szerves része a játszmának. Ha sikerül észrevenned, hogy mit csinálsz, melyik szerepben vagy épp, már van lehetőséged megtörni a forgatókönyvet.

Ami még felhívja a figyelmet arra, hogy te magad játszmázol az az, ha ahelyett, hogy kimondanád, amit valóban szeretnél, elterelő hadműveletekbe bocsátkozol, mert vagy nem tudod, vagy nem akarod, vagy nem mered másképp csinálni. És azáltal, hogy nem változtatsz ezen, végül megerősíted magad abban a magadról alkotott hitedben, hogy „na tessék, most is azt kaptam, amit érdemlek.”

0718_blog_kozep.jpgMiből veheted észre külső szemlélőként, hogy épp játszma zajlik?

A játszmák egyik jellemzője, hogy gyakran nagyon hasonló formában újra és újra lejátszódnak ezek a helyzetek. És ahelyett, hogy lenne előrelépés, ugyanott akad meg a dolog, mint korábban. Szóval, ha például egy csapat tagjaként azt látod, hogy valakik ugyanazokat a köröket futják egymással, megoldás nélkül, de már rég nem a témáról, a valódi problémáról beszélve, feszültséggel teli légkörben, akkor nagy valószínűséggel egy játszmának vagy szem- és fültanúja.
A játszmákat gyakran kísérik heves érzelmi reakciók, kirohanás, sírás, düh, vagy értetlenség, zavar, kínos érzések. Ami pedig ehhez vezet az az, hogy a szavak tartalmi szintje és az üzenetek pszichológiai szintje, azaz a valódi érzéseinket eláruló jelentéstartalma között ellentmondás feszül. Így a testbeszéd, mimika, hangsúly mást sugall, mint amiről a kommunikáció tartalma szól. Ezt pedig érzékeljük, csak nem biztos, hogy tudjuk, mit is látunk, érzünk, általában annyit igen, hogy húha, itt valami nem oké.

Mit tehetsz azért, hogy játszmamentes légy?

Először is, nyugtasd meg magad: arra, hogy sose bonyolódjunk játszmába, kicsi az esély. De tudunk tenni az ellen, hogy minél ritkábban forduljanak elő velünk ilyen helyzetek.

  • Találd meg, mi kell neked ahhoz, hogy rendben legyél és bízz magadban, illetve ezt érezd a másik iránt, azaz OK-OK-ban tudj lenni magaddal és a világgal.
  • Ismerd fel, hogy milyen szerepben lépsz a játszmába (Üldöző, Áldozat, vagy Megmentő) és emögött vajon mi lehet.
  • Jelezd, ha azt veszed észre, hogy egy kommunikációban zavar keletkezik aközött, ami a szavak szintjén és aközött, ami az érzések, testbeszéd, mimika szintjén történik. Nyugodtan vedd elő a varázskérdéseket: mi történik most? Mire van szükségem / szükséged? Mit érzel / érzek?
  • Gyakorold kifejezésre juttatni a valódi igényeidet, gondolataidat, kéréseidet, hogy ne kelljen körmönfont akciókhoz folyamodni azért, hogy figyelmet, törődést, elismerést, vagy a kedvenc rossz érzéseidet besöpörhesd jutalomként.

A játszmamentesség az egyik feltétele annak, hogy egy csapat tagjaként konstruktívak tudjunk maradni érzelmileg megterhelő helyzetekben is. Ha sikerül az egész csapatot megszabadítani a destruktív dinamikáktól, akkor az megágyaz a kiváló teljesítménynek és egy nagyszerű csapatélménynek.

Szerintünk egy jó csapat tagjának lenni életre szóló élmény. Ha úgy gondolod, a te csapatod megérdemelne ezért egy díjat, akkor pályázzatok „Az év csapata” / „Az év agilis csapata” címre. Jelentkezés és további információk:

http://legacy.hu/ev-csapata-dij 

https://www.facebook.com/AzEvCsapataDij/

A videóban pedig a zsűri néhány tagja mesél arról, ők miért csatlakoztak a kezdeményezéshez:

Nyakas Kitti
Szervezetfejlesztő, tréner, coach

Hogy biztosan ne maradj le semmiről, kövess minket a közösségi médiában is: Facebook, LinkedIn, Meetup.com

süti beállítások módosítása