A kommunikáció örökzöld témakör, mindig szükség van rá, mindig lehet fejleszteni, gyakorolni. A következőkben arról fogok írni, hogy mire érdemes figyelmet fordítani. Ha valamikor, akkor most, ebben a mindenki számára megterhelő időszakban szerintem különösen fontos a kommunikáció.

Nagyjából két hete beszélgettem az egyik vezetővel azokról a készségfejlesztő tréningekről, amelyeken részt vett, mióta vezetői pozícióban van. És mivel régóta itt van, évekkel ezelőtt vett részt az első ilyen témájú képzésen. Azt mondta nagyon hasznos volt és vannak olyan fő gondolatok, tanulságok, amik a mai napig elkísérik és segítik őt a vezetői munkájában. Amikor megkérdeztem, hogy tud-e konkrétumokat mondani, azonnal, gondolkodás nélkül rávágta, hogy „Persze! Például, hogy a közlés nem egyenlő befogadással”. Egyrészt nagyon örültem neki, és büszke voltam rá, hogy ő még ennyi idő elteltével is használja a mindennapjaiban a tréningen megszerzett tudást, másrészt szöget ütött a fejemben, hogy erről a témáról érdemes lehet írni, mert nem biztos, hogy mindenki ugyanilyen profin szem előtt tartja ezt az egyszerű szabályt a kommunikációt illetően.

No de vajon miért nem egyenlő a közlés a befogadással?

Lecsupaszítva a kommunikációs modellt: ugye van egy küldő, és egy fogadó, kettőjük között pedig a csatorna, amin az üzenet áramlik. A megérkezett üzenet – sajnos, vagy néha szerencsére – sose lesz pontosan ugyanaz, mint az elküldött, ugyanis a fogadó megszűri magának a hallottakat. Ahány ember, annyi féle, fajta szűrővel (tapasztalattal, tudással, információval) rendelkezünk így egy adott információ, üzenet mindenkinek máshogy érkezik meg. Pont ebből fakadóan amikor nem csak egy emberrel beszélünk, nem csak egy illetőnek adunk át információkat érdemes többször is hangsúlyozni a lényeget, esetleg átfogalmazni, hogy elkerüljük a félreértéseket. Ez a szűrő nem csak a befogadóban lehet jelen, de a küldőben is, ezt ne feledjük el. Nem is olyan régen történt, hogy egy vezetői készségfejlesztő tréningen a vezetői támogatásról beszélgettünk a résztvevőkkel. Volt, aki úgy gondolt a támogatásra, mint információ nyújtásra, eszközök biztosítására, tudás átadására, míg más azt is ide vette, hogy nagy figyelmet fordít a beilleszkedésére, a csapatba való beintegrálására.

A személyes szűrőkön felül ott vannak az érzelmek is. Ha erős érzelmi hatás alatt vagyunk, nem tudunk a tényekre fókuszálni, mert az adott érzelemmel, például haraggal, félelemmel vagyunk elfoglalva. Ha ilyen állapotban kommunikálunk valakivel, előbb érdemes az érzelmeket rendbe tenni, igyekezni megnyugtatni, és utána a megbeszélendő tárgyra térni. Jah, és a „nyugodj meg”-től ne várjunk csodát, hagyjuk hadd beszélje ki magából, mesélje el, mi miatt zaklatott. Sokszor az is elég, ha „csak” meghallgatjuk a másikat. Természetesen, ez is mindannyiunkra vonatkozik. Ha még bennem van egy korábbi szituációból az indulat, meg kell álljak, fújjak egy nagyot és az elejéről kezdeni a mondandómat, mert nem szeretném az épp jelenlévőre zúdítani a dolgot. Ahogy a szűrés, úgy az érzelmek is munkálkodnak mind a küldőben, mind a befogadóban.

Fontos, hogy a kétirányú kommunikáció nem tud megvalósulni úgy, hogy csak az egyik fél tesz bele 100%-ot a másik pedig semmit. Mindenkinek a saját maga felelőssége a maga részét biztosítani. Ilyen lehet a „süket fülekre találtam” effektus. Hiába szeretném én megoldani a helyzetet, ha a másik nem képes és/vagy hajlandó odafigyelni, reagálni, befogadni, amit mondok.

Nem találtam fel a spanyolviaszt, de nem is volt célom. Szimplán szerettem volna a kommunikációra irányítani a figyelmedet – és az én figyelmemet is –, mert ahol a fókusz, ott a változás. Remélem sikerült!

Viktor Csenge
Junior szervezetfejlesztő

Hogy biztosan ne maradj le semmiről, kövess minket a közösségi médiában is: Facebook, LinkedIn, Meetup.com: Budapesten és Debrecenben. Iratkozz fel a hírlevelünkre is!