Amikor megkérdezik, hogy mivel foglalkozom általában elmosolyodom. Összefoglalni 2 tőmondatban, hogy miről is szól az én munkaköröm elsőre nehéznek tűnt. Próbáltam jobbról balról megfogni, amíg rá nem jöttem, hogy egy mondatban is ki tudom fejteni: A józan paraszti ésszel való gondolkodást segítem elő a cégeknél. Ilyenkor persze mindenki döbbenten áll, hogy mondhatok ilyet és egyáltalán hogyan lehet ez egy szakma? Nézzük meg közelebbről.

Ha több mondatra is lenne lehetőségem, akkor azzal folytatnám, hogy egy olyan módszertan, amely arra fókuszál, hogy az ügyfelek számára változó körülmények között minél hamarabb egy kész produktumot tudjon előállítani. Mindezt úgy éri el, hogy nagy hangsúlyt fektet a kultúrára, ami hozza magával az eredményeket is. A kultúra magába foglalja a felelősségvállalást, a felhatalmazást, a tulajdonosi szemléletet, a tanulást és a sűrű visszajelzéseket. Ugyanazon a munkán dolgozó személyeknél hangsúlyt fektet a fókuszra és a csapatmunkára.

Ez nagyon szépen hangozhat, ezért nézzük meg egy hétköznapi példán keresztül.

Hogyan éled a párkapcsolatodban a mindennapjaid?

Viszonylag sok változás tud beköszönteni egy férfi és egy nő közös életében. Összeköltözés, lakás vásárlás, házasság, gyerekvállalás, veszekedés, sírás, válás, megcsalás... mindegyik valahogyan hat a két személyre és a köztük lévő kapcsolatra. Az, hogy hogyan alakul a sorsuk a könnyebb vagy nehezebb pillanatokban csak rajtuk múlik. 

Nézzük meg hogyan jelennek meg a fenn említettek:

• Felhatalmazás: A döntés nálam van, a következményeiért én vagyok a felelős.
• Tulajdonosi szemlélet: Akarom, hogy ez a párkapcsolat jól működjön, hogy olyan legyen, amit közösen szeretnénk és ezért mindent megteszek. Néha a szemetet is leviszem, pedig azt nagyon nem szeretem.
• Tanulás: Ha valamit elrontunk, megállunk és megnézzük mit rontottunk el, tanulunk belőle és változtatunk. Ajánlom bátran az esti retrospektívet a párunkkal, ahol átbeszéljük, hogy az adott napon hogyan éreztük magunkat a párkapcsolatunkban.
• Visszajelzés: Ha bánt valami, nem kényszerítem bele a páromat, hogy kiolvassa a fejemből, hanem elmondom neki. Jelenleg még nem tart ott a tudomány, hogy olvassunk egymás fejében J
• Priorizálás: Nézzük példaként a családalapítás előtti tipikus lépéseket: eljegyzés, esküvő, lakásvásárlás, családi autó. Ha nem szeretnénk eladósodni (mivel nincs mindre elegendő pénzünk), elsőnek sorba tesszük melyik is a legfontosabb nekünk ahhoz, hogy gyermeket vállaljunk. Házasság nélkül gyermek? Vagy saját lakás nélkül albérletben?
• Felelősségvállalás: Tudom, hogy minden ami köztünk történik azt együtt hozzuk létre. Igen azt is, ha a másik duzzog és nem szól hozzánk, mi pedig nézzük tovább a TV-t a kanapén.

Hiszek abban, hogy ezektől működik jól egy kapcsolat. Ha hibázunk, leülünk megbeszélni és tanulunk belőle.

Sokszor hallom, hogy "mi már agilisak vagyunk". Az agilitás az én szememben a folyamatos fejlődésről szól, így ilyenkor szintén csak elmosolyodom. Ha valakitől ezt hallom, általában rájövök, hogy még mindig nem érti miről szól az agilis. 

Az agilist nem csak a szoftverfejlesztésben lehet alkalmazni, ahogy a fenti példa is mutatja. Azt gondolom lehet agilisan élni a mindennapjaidat nem csak a munkahelyen, hanem a magánéletedben is, hiszen mindenhol érnek minket változó körülmények, amire gyorsan kell reagálni. 

A munkában is akkor tudtok reagálni gyorsan, ha rendszeresen vizsgáljátok magatokat. Mit rontottunk el? Hogyan lehetne jobban? Mit kéne másképp csinálnom? 

Ezek a kérdések egy agilis szervezetben elhangzanak, mint ahogy a visszajelzésekkel bíró mondatok is. Ha Pistinek Józsival van baja, akkor Pisti elmondja Józsinak és meg tudják beszélni a problémát. Józsi és Pisti közösen tesz minden nap azért, hogy előrébb lépjen a szervezet és boldog ügyfeleik legyenek.

Pontosan itt jön be az én szerepem. Az eddig leírtakról azt gondoljuk milyen egyszerű, majd ha elkezdjük csinálni kiderül, hogy mégsem. Általában kerüljük a kellemetlen helyzeteket. Nem beszélünk arról, ha hibázunk, azt meg végképp nem mondjuk meg Józsinak mi a baj vele, mivel az olyan ciki. Mindenki gondol valamit, hogy mi van a másik fejében, de megkérdezni vagy megbeszélni vele az túl nehéz. Valahogy lemaradunk ott, hogy "csinálni kéne, de nem csináljuk". Így nem fogunk előrébb lépni és nem is lesznek boldogabb ügyfeleink.

Nem attól lesz valami agilis, hogy kikiáltottuk rá, hanem attól, hogy az értékek és célok mentén éljünk mindennapjaink. Sok szervezet azt gondolja, hogy már agilis, mert pár éve benne van egy transzformációban, viszont ott, ahol az emberek a közös célok helyett mással foglalkoznak és a kultúrát sem értik, az bizony nem agilis. 

Deák-Nagy Petra
Agile Coach
agilediary.com blog szerzője

Ha tetszett az írás, ne maradj le a későbbiekről sem, kövess minket a közösségi médiában is: Facebook, LinkedIn, Meetup.com: Budapesten és Debrecenben. Iratkozz fel a hírlevelünkre is!