LEGACY - JÖVŐBIZTOS SZERVEZETEKET ÉPÍTÜNK

Miért mentem coachképzésre?

2020. február 19. - Legacy Kft.

87061807_1769927233131811_151020816882991104_n.jpg

A magától értetődő válasz az lenne, hogy azért, mert coach akartam lenni. “Ma már úgyis mindenki coach, miért ne lennék én is coach?” Valójában (akkor még) nem ez motivált. Akkor mégis miért szántam rá az időt és a pénzt az egyik legjobb szakmai színvonalú, nemzetközileg akkreditált hazai coachképzésre?

Vezető vagyok. A munkahelyemen, a családban és egy önkéntes szolgálatban is. Olyan vezető, akinek két fül és egy száj adatott. Ez számbeli aránytalanság valószínűleg nem véletlen. Azt sugallja, hogy legalább kétszer annyit kell hallgatnunk és megértenünk másokat, mint amennyit beszélünk. Az a tapasztalatom, hogy akkor vagyok jó vezető, apa, férj, barát, ha a megmondás helyett a megkérdezés módszerét választom.

A másik kiindulási pont az volt, hogy nagyon jól érzem magam a személyes, négyszemközti beszélgetésekben akár a munkám kapcsán, akár baráti vagy családi kapcsolatokban. Kíváncsi vagyok az emberre, akivel beszélgetek, szeretem megérteni gondolkodását és a motivációját. Ma már világos, hogy a coachképzés előtt is sokat “coacholtam” ösztönösen, ebből a kíváncsiságból fakadóan.

Ez nagyon szép és talán hasznos is, csak egyáltalán nem volt hatékony. Ösztönösen “coacholva”, a módszert, a határokat és a szükséges kompetenciákat nem ismerve, az ízére rá lehet érezni, de a hatása már erősen kétséges. Jobban akartam csinálni.

86776607_952475791885326_7966398631605436416_n.jpg

Honnan tudtam, hogy ezt lehet jobban is csinálni?

Egyrészt onnan, hogy sokszor a megmondásba átcsúszó korábbi “coachingom” nagyon változó elkötelezettséget eredményezett abban, akinek megmondtam. A “Jól van, megpróbálom, amit javasolsz.” válasz talán mindenkinek ismerős és a legvalószínűbb következménye is.

Másrészt onnan, hogy én is voltam többször coachingban. Volt, amiben kaptam jó ötleteket és gondolatokat, amiket elvittem és így-úgy csinálgattam. És volt olyan, amiben felismertem, hogy egy probléma vagy helyzet megoldásához minden megvan bennem és ez szinte szárnyakat adott ahhoz, hogy meg is valósítsam a megoldást.

E kettő közötti a különbség a sikerélményben van. Az elsőben a sikerélmény az “ösztönös coaché”, aki örül annak, hogy jó tanácsot adott, amivel segíthette a másik embert. A másodikban a sikerélmény a másik emberé, aki a coach figyelmének tükrében és a coach támogató kérdései nyomán saját megoldást talál, aminek megvalósításában elkötelezett. A coach sikerélménye pedig éppen abban van, hogy az általa biztosított coaching keretek és folyamat ismét a legjobb eredményt hozta. Így lehet jobban csinálni.

86975228_125035408903034_1166868856849825792_n.jpg

Ezt a közös sikerélményt nem csak hivatásos coachként lehet elérni. A képzésen velem együtt résztvevő csoporttársaim azóta a legkülönbözőbb területeken érik el ugyanezt a munkájukban és az életükben. Van, aki pedagógusként a gyerekekkel való együttműködésben. Van, aki oktakásszervezőként új résztvevők motiválásban. Van, aki fejvadászként a megbízók és a jelöltek igényeinek összekepcsolásában. Van, aki trénerként, HR szakemberként, vezetőként, apaként teremt ezzel olyan kapcsolatokat, amiket mindkét fél valódi partnerségnek élhet meg. És van, aki hivatásos coach lett, mégha nem is ez volt az eredeti szándéka, de ráérezve a gyakorlatban megtanult kompetenciák működésére és valódi eredményességére már nehezen tudna mást elképzelni folytatásként.

Ha a sajátodra ismersz bármelyik motivációban és elindulnál ezen az úton, akkor még elcsípheted a február 28-án induló ICF akkreditált coachképzést a Legacy-ban. Bővebb infók itt.

Csikós Tamás
Szervezetfejlesztő, tréner, coach

Hogy biztosan ne maradj le semmiről, kövess minket a közösségi médiában is: Facebook, LinkedIn, Meetup.com: Budapesten és Debrecenben. Iratkozz fel a hírlevelünkre is!