Írásom aktualitását a felgyorsult világunk gyakori jelensége adja. Rendszeresen megtapasztalom a komfortzónán kívüli viselkedések, tettek elodázását, “ráérünk azzal, hogy változzunk” alapon, miközben vágyunk az azonnal de legalábbis hamar bekövetkező sikerekre.
30 éve társam a sport a mindennapokban, ezidő alatt annyi mindent tett hozzá személyiségem alakulásához, hogy mindennek kitárgyalására kevés lenne ez a blog. Ami viszont mindenképpen ide kívánkozik, az annak elfogadása, hogy a hétköznapokban edzés edzést követ, a meccs vagy a verseny pedig majd később lesz, és majd ott derül ki, mennyire volt hatékony a mindennapi trenírozás. Sokszor előfordul, hogy számos “versenykudarc” vezet el a nagy győzelmekhez, de mindennapi tettek és aktivitás nélkül borítékolható, hogy az eredmények elmaradnak.
Egy attitűdről beszélünk, amikor a türelmetlen türelem jelentését boncolgatjuk.
Elég egy pillanat, hogy úgy döntsünk, mostantól így viszonyulunk dolgainkhoz, a tettek és az eredmények összefüggéséhez. - “Rendben, akkor tehát gyorsan cselekszem, és türelmesen kivárom, míg a rendszeres, következetes ismétlések eredményt hoznak.” Könnyűnek hangzik ha valamiről egy pillanat alatt döntést lehet hozni.
Hosszú távon kitartani viszont már nem annyira egyszerű. Tartósan attitűdöt, hozzáállást váltani általában kényelmetlen, időnként fájdalmas, macerás, munkával, izzadsággal jár.
Talán ezért is viszonyulunk sokszor nehezen a változáshoz, és kívánjuk, hogy egy-két kisebb erőfeszítés legyen elég ahhoz, hogy elérjük a céljainkat.
“Na jó, de mit tegyek valójában?” - hallom sokatok kérdését az előbbi felvetésem kapcsán.
Van 5+1 tippem számodra, ami nekem bevált. Elsőként olvasd el ezeket, és gondolkodj el, melyik lehet az, amit akár a következő pillanatban ki tudsz próbálni!
Hisz arról beszélünk, cselekedj most!
- Válassz egy olyan célt, amihez az odavezető utat is szeretni tudod!
A cél elérése sokszor egy-egy pillanat, és meggyőződésem szerint általában túl nagy jelentőséget tulajdonítunk neki. Felöltöztetjük, felmagasztaljuk, olyan naggyá tesszük önmagunk szemében hogy kiderül, hozzá sem tudunk férni igazán. Az odavezető út viszont gyakorta hosszú, sok időt töltünk el rajta, nem árt tehát, ha jól érezzük magunkat, miközben haladunk.
Véleményem szerint, aki úton van, már sikeres. Szeresd meg a folyamatot, mert ha nem teszed, talán el sem fogsz indulni, vagy az sem fog különösebben örömet okozni, ha végül eléred a célt.
- Határozd el előre, hogy megteszed amit szükséges, akkor amikor szükséges!
Minden nap dönteni arról, hogy ma megteszem-e, ma felkelek-e korán, ma felhívom-e, ma megírom-e, ma gyakorlom-e - és még sorolhatnám - rendkívül fárasztó. Az elménk szakértő abban, hogy visszarángasson minket a komfortzónánkba, ahol kényelmes, ahol ismerősen mozgunk, ahol nincs szükség extra erőfeszítésre, ahol azért valahogy mindent összevetve jól elvagyunk. Ha viszont már döntöttünk arról, hogy megcsináljuk, és rendeltünk a tettek mellé konkrét időpontot, ki tudjuk zárni ezeket az eltérítő hangokat.
Én döntöttem a reggel 6 órakor kezdődő futóedzésről, arról, hogy én ezt így fogom csinálni. Téli reggeleken, amikor kint még sötét és hideg van, nem logikus úgy dönteni, hogy elindulok. Akkor az a logikus, hogy a meleg takaró alatt maradok, hisz szükségem van a pihenésre…bla bla bla (mondja az elmém nagyon meggyőzően). Csakhogy akkor nem kérdezem meg őt erről. :)
- Bízz a cselekvés erejében!
Tony Robbins azt mondja, az érzelmeket a tettek váltják ki (“Emotions come from motion). Ha változtatni akarsz az érzelmi állapotodon, mozdulj meg, csinálj valamit most! Garantálom, hogy máshogy fogod magad érezni utána. A tettek érzésekhez vezetnek, az új érzések pedig új tetteket vonzanak. Ha pedig mást csinálsz, más lesz az eredmény, és megintcsak máshogy fogod érezni magad. Ilyen egyszerű lenne? Próbáld ki! - Gondolj valakire, aki számodra elismerésre méltó sikereket ért el!
Mit gondolsz, ő mennyi idő alatt jutott oda, ahol most tart?
Érdemes megfékezni a eredmények sürgetésével kapcsolatos elvárásainkat annak reményében, hogy hosszabb távon messzebbre juthatunk. Hisz nagy dolgokra vágyunk, nem igaz? Úgy értem, mindenki a maga szintjén szeretne valamit, ami még nem az övé, ami még nem ő, amit még nem ért el, amit még nem tapasztalt. Tartósan más szintre helyezni magunkat időbe telik. De ha jó a cél, és az utat is szeretni tudod…de erről már volt szó. - Csak magaddal versenyezz!
Amikor Münchenben félmaratont futottam, az első pár száz méter után elfutott mellettem egy alacsony női versenyző. Megpillantottam egy feliratot a hátán:
Run Your Own Race! Azaz, a saját versenyedet fusd!
Óriási segítség volt az ott nekem, mert rájöttem, bár több ezren vagyunk, valahol mégis egyedül vagyok, és csak magamra kell, hogy figyeljek. A legjobb (és talán egyetlen reális) összehasonlítási alapunk csak saját magunk vagyunk. Miben vagyok ma más, mint tegnap? Mit teszek máshogy magamhoz képest, mint amit ahogy eddig tettem? Hogy reagálok máshogy eseményekre, mind ahogy eddig reagáltam? Talán a legfontosabb kérdések ezek, amit magunknak feltehetünk, ha fejlődésre vágyunk.
+1. Ünnepeld meg, ha bárhova is eljutottál!
Adj magadnak jutalmat, motiváld magad akár kis szakaszok megtétele után is neked fontos ajándékokkal. Hisz, a legjobb társad Te vagy önmagadnak, a legtöbb időt magaddal töltöd, a legjobban Te ismered önmagad, és remélem, nagyon jóban vagy önmagaddal.
Talán érdemes lenne egy következő blogbejegyzésben erről a kapcsolatról közösen elgondolkodnunk.
Addig is érdekelne, Neked milyen tapasztalataid vannak a fentiekkel kapcsolatban! Kívánok egy türelmetlen türelmet a mindennapjaidba, tedd meg elsőként most, aztán rendszeresen, és az eredmény meg fog érkezni. Ígérem. :)
Bársony Balázs
Tréner
Hogy biztosan ne maradj le semmiről, kövess minket a közösségi médiában is: Facebook, LinkedIn, Instagram oldalainkon, valamint látogass el Spotify csatornánkra, és keress minket a Meetup.com-on: Budapesten és Debrecenben!
