Az utóbbi évtizedben a pozitív pszichológia elterjedésével egyre több olyan technikához férünk hozzá, amelyekkel sokat tehetünk a jobb közérzet megteremtéséért, az életminőség javításáért és a boldogságérzet növeléséért. A pozitivitás térhódításával viszont egyre többször találkozom azzal a jelenséggel, hogy divatos lett a „mindig légy pozitív” üzenetek használata, még akkor is, ha az adott eseménynek nincs semmi pozitívuma.

Mindannyian tapasztaljuk, hogy milyen jól esik a támogatás, vagy egy-egy bátorító szó, amikor nehéz helyzetben vagyunk. Viszont, ha ilyenkor valaki a környezetünkben olyan pozitívnak tűnő, mégis üres frázisokkal próbál vigasztalni, hogy „jajjj, engedd már el” vagy, „minden úgyis csúcsszuper lesz”, vagy „ne is gondolj rá” akkor még frusztráltabbak és dühösebbek leszünk. Hiába a pozitív megfogalmazás és a jó szándék, mégis romboló hatást ér el vele.

Mi lehet a baj ezekkel az instant, pozitív megfogalmazású üzenetekkel?

Az, hogy nem mindegy, milyen kontextusban használjuk. Kétségtelen, hogy egy jól irányzott „ártalmatlan” tanács, például az, hogy „nézd a dolgok jó oldalát” adhat egy másik nézőpontot olyan helyzetekben, amikor befogadók vagyunk és tudunk tisztán gondolkodni. Vannak viszont olyan élethelyzetek, amelyek erős érzelmeket váltanak ki. Ilyenkor a hirtelen jött érzelmi hullám átveszi az irányítást felettünk, és nem tudjuk az érzelmeinket szabályozni. Ha egy ilyen, érzelmileg terhelt szituáció tartósan fennáll, akkor előbb, vagy utóbb szükséges, hogy őszintén szembe nézzünk a negatív érzelmekkel, és azonosítsuk, mi váltotta ki belőlünk a nehézséget. Ez persze nem túl kellemes, sőt, inkább félelmetes lépés. De az is köztudott, hogy az életünk során nem elkerülhetők a súrlódások, a nehézségekkel való megküzdések, hogy azok feldolgozásával meghaladjuk önmagunkat és fejlődjünk.

Egy biztos, mindannyian másképp dolgozzuk fel életünk eseményeit, nehéz helyzeteit, viszont a negatív érzelmek elfojtása, folyamatos tagadása és az állandó pozitivitáshoz való kényszeres ragaszkodás valójában elkerülés. Ugyanis az a hiedelem, hogy bármilyen nehéz és kilátástalan is egy élethelyzet, minden áron fenn kell tartani a pozitív gondolkodásmódot, az a mérgező pozitivitás csapdájába vezet.

Dr. Martin Seligman a pozitív pszichológia egyik „atyja” a mentális egészség megteremtését kutatta.  Véleménye szerint vannak olyan élethelyzetek, például a gyász, trauma, amikor nagyon fontos a feldolgozás szempontjából, hogy megéljük a fájdalmat, a negatív érzéseket, mert ezáltal jutunk a vágyott megértéshez és gyógyuláshoz. Továbbá felhívja a figyelmet arra is, hogy a pozitív pszichológia nem egyenlő az elvakult optimizmussal.

Hogyan lehet megkülönböztetni a pozitivitást a mérgező pozitivitástól?

A pozitív gondolkodás eredményei valóságosak és hatásosak, ugyanakkor könnyen el lehet téveszteni. Alábbi válaszok jól példázzák a két pozitivitás közötti különbséget.

Amikor azt mondom: "Pocsék napom van."

• A mérgező válasz: "De sok mindenért hálás lehetsz."

Ebben a megfogalmazásban úgy érezhetem, hogy nem értettek meg és elbagatellizálják a megélésem. Mintha nem lenne helyénvaló ahogyan érzek és ez bűntudatot kelthet bennem.

• Pozitív hozzáállás: „Ah, értem… vannak ilyen napok.”

A válaszoló ez utóbbi megfogalmazásban elismeri a valódi érzéseim és együttérzést tanúsít. Ez a megközelítés azért nem mérgező, mert nem tagadja az érzelmeket és nem kényszerít arra, hogy máshogy érezzek.

Mit okoz a mérgező pozitivitás a munkahelyen?

Sokan egyáltalán nincsenek tisztában azzal, hogy ezek a jó szándékú közhelyek akár károkat is okozhatnak. Különösen olyan munkahelyeken, ahol az emberközpontú vállalati kultúra kialakításán dolgoznak. Ha a vezetőnek az az üzenete egy kritikus problémára, hogy „állj a dolgokhoz pozitívan” akkor ezzel könnyen mérgező légkört teremthet. Ezzel arra sarkallhatja a munkavállalókat, hogy ne osszák meg gondolataikat, ne vállalják fel önmagukat, és a „minden rendben” álarca mögé bújva elterelődjön a figyelem a valódi problémákról.

Egy munkaszervezetben alapvető fontosságú, hogy a vezető és csapata között létrejöjjön a bizalom olyan foka, amelyben van tere a párbeszédnek, az őszinte visszajelzéseknek, a konfliktusok konstruktív feloldásának, amelyekhez hozzátartozik a nehézségekkel való megküzdés és feldolgozás is.

Úgy vélem, az a hozzáállás segít, ha olyan légkört alakítunk ki magunk körül, amelyben

• igyekszünk pozitív életszemléletet kialakítani úgy, hogy nem tagadjuk el, ha nehézséget élünk meg,
• mérlegeljük a problémáink súlyát,
• a helyzetek megoldására törekszünk,
• és ha tartós elakadásba kerülünk, tudunk segítséget kérni.

Remélhetőleg ez a kis útmutató felhívja a figyelmet arra, hogy a pozitív gondolkodás előnyeit úgy építsük be az életünkbe, hogy ne essünk a mérgező pozitivitás csapdájába.

Harkányi Zsuzsa
tréner