
Az elmúlt években nagyon sok vezetőt támogattunk abban, hogy a vezetői szerepükben minél inkább kiteljesedjenek.
- Tudjanak jól visszajelzést adni.
- Jobban értsék saját maguk és mások motivációit.
- Fejlődjön a kommunikációjuk.
- Konfliktushelyzeteket jól tudjanak kezelni.
- A folyamatos változásban megfelelő rezilienciával tudjanak jelen lenni.
- Önismeretük és önreflexiójuk — amit mi az egyik legfontosabb 21. századi vezetői kompetenciának tartunk — folyamatosan fejlődjön.
- Az ész és a szív egyszerre legyen jelen a működésükben.
Mind ezek mellett egyre inkább elkezdett minket foglalkoztatni valami más is.
Valami, ami mélyebb, folyamatosan fejlődő, és ugyanakkor aktuálisan nagyon sok mindent befolyásoló emberi minőség.
Azt tapasztaljuk, hogy a vezetők közül egyre több ember életében eljön egy pont, amikor már nem elsősorban azt a kérdést teszik fel maguknak, hogy milyen technikát alkalmazzanak egy adott helyzetben.
Mintha egy idő után fontosabbá válna az a kérdés, hogy hol tartok az életemben és a vezetői létemben, mint az, hogy pontosan milyen eszközöket használok.
És nem azért, mert vannak „jobb” vagy „rosszabb” emberek vagy vezetők, hanem mert mindannyian valahonnan látjuk a világot, és ez a nézőpont idővel képes fejlődni, tágulni, átalakulni.
A vezető, aki tudatos arra, hogy „aki most ő”, tudatos arra is, hogy „honnan alkotja meg a világképét”, mi határozza meg aktuálisan a gondolkodását, érzéseit, cselekedeteit, és képes jól belakni ezt a tudatossági szintet, az kaput nyithat egy újabb fejlődési szint felé.
És mi erre nagyon tudunk rezonálni.
Hiszünk abban, hogy a vezetői fejlődés következő szintje egyre inkább erről fog szólni.
- Hogy egy bizonyos ponton túl már nem csak az számít, mit csinál egy vezető, hanem az is, hogy miből csinálja.
- Miből születnek a döntései?
- Milyen belső struktúrán keresztül érzékeli a világot?
- Mit vesz észre egy helyzetből, és mit nem?
- Mit tart értékesnek, és mit nem?
- Mi van a vakfoltjában?
- Mennyire tud reflektálni önmagára működés közben?
És itt kapcsolódik össze számunkra az integrál szemlélet és a vezetés.
Ken Wilber integrál elmélete szerint az, hogy egy ember jellemzően milyen tudatszinten működik — miközben egyikünk sem kizárólag egyetlen tudatszintet működtet — alapvetően meghatározza azt, ahogyan a világot érzékeli és értelmezi.
Hatással van arra,
– mennyire képes komplexen látni a valóságot
– milyen motivációk mozgatják
– hogyan gondolkodik etikáról, felelősségről vagy emberi kapcsolatokról
– milyen döntéseket hoz
– milyen kapcsolati dinamikákat működtet
– hogyan reagál nyomás vagy bizonytalanság alatt
– milyen elhárító mechanizmusai aktiválódnak
– és még arra is, hogyan viszonyul hithez, spiritualitáshoz vagy saját identitásához
És talán az sem mindegy, hogy egy adott tudatszintnek inkább a konstruktív, érettebb oldalát éli-e valaki, vagy annak árnyékosabb, merevebb, destruktívabb mintázatai aktiválódnak benne vezetői helyzetekben.
Lehet, hogy a vállalatok számára ez ma még nem mainstream téma.
De mi a Legacyban sosem azt kerestük, hogy mi a mainstream.
Azt keressük, ami hatással van. Ha az éppen mainstream, akkor az. Ha nem, akkor nem.
És miközben továbbra is fontosnak tartjuk a vezetői kompetenciák fejlesztését, a kommunikációt, a konfliktuskezelést, a rezilienciát vagy a mentális egészséget, egyre inkább azt érezzük, hogy mindezek mellé megérkezik még egy kérdés:
Ki az az ember most, aki vezet?
És hol tart éppen a tudatosságában?
Lehet, hogy a következő évek egyik legfontosabb vezetői kérdése éppen ez lesz.
Márton Mónika
A LEGACY ügyvezetője







