Jó esetben egy szervezet teljesítménye tények alapján kerül megítélésre. Van azonban egy további fontos tény, amivel szintén szembe kell nézni a javuláshoz. Mi ez, és mi minden következik belőle?

Amikor az egyéni teljesítmény értékeléséről van szó, tudjuk, hogy mennyire fontos az objektivitás. Senki nem szereti azt a vezetőt, aki csak a szubjektív benyomásaira támaszkodik, hamar rámondják, hogy kivételezik vagy azt, hogy pofára értékel. Vajon megtörténik-e ugyanez, amikor valamilyen közös, szervezeti teljesítményről van szó? Bizony előfordul.

Éppen ezért a Lean szemlélet például kifejezetten a tényekre koncentrál, mondván, hogy a hatékony kommunikáció alapja, hogy különféle vélemények helyett beszéljünk arról, ami ténylegesen van. Szerinted ma keveset csináltunk, szerintem meg nem. Ennél sokkal jobb alap az, hogy 4.750 lett, ami 70-nel több, mint tegnap. És akkor ez most jó, vagy nem? Innen könnyen visszajuthatnánk oda, hogy szerinted nem, szerintem meg igen.

Csakhogy van itt még egy tény, és pedig az, hogy az eredmény, amit egy adott napon kaptunk, a maximális, ami akkor kijöhetett a rendszerből. Lehetett volna több / jobb, ha nem áll le a berendezés? Vagy ha nem keressük órákon keresztül, hogy kinek van jogosultsága jóváhagyni azt a bizonyos igényt? És ha a munkavállalók lelkesebbek és ügyesebbek? Igen, és ezzel együtt az is tény, hogy ebben ma ennyi volt.

Miért fontos ez? Mert nem lesz értelme a felelősök keresésének, hiszen a történet minden szereplője a maga információi, tudása, motivációja alapján járt el, és használta a rendelkezésére álló eszközöket. Sokkal inkább arra irányítja a figyelmet, hogy ha más eredményt szeretnénk kapni, valamit máshogyan kell csinálni, a rendszer valamely összetevőjén változtatni kell. Egy szóval szoktuk ezt hibakultúrának is hívni, de amit valójában értünk alatta az a kísérletezés, a próbálkozás, a folyamatos fejlesztés kultúrája. És igen, van, amikor valami nem úgy sül el, ahogyan szerettük volna. Edison óta ráadásul azt is tudjuk, hogy ami kijött a dologból, még csak nem is feltétlenül értéktelen, sőt, lehet, hogy abból fog kikerekedni egy következő nagy dobás. Ő ezt úgy mondta, hogy „Csak mert valami nem azt csinálja, amire tervezted, nem azt jelenti, hogy haszontalan.”

A kihívásokkal teli, gyorsan változó üzleti környezet megkívánja, hogy a szervezetek folyamatosan jobbá váljanak a saját területükön, amihez szükség van a tényekkel, a jelen helyzettel való szembenézésre. És ilyenkor mindig lásd azt is, hogy ebben bizony ma ennyi volt. Ha nem tetszik, amit látsz, itt az ideje változtatni.

Nyíri Gabriella
Szervezetfejlesztő, tréner, coach

Hogy biztosan ne maradj le semmiről, kövess minket a közösségi médiában is: Facebook, LinkedIn, Meetup.com