Hogy micsoda? Ilyen még van? Teljhatalmú uraságok szervezetekben, amikor mindenki felhatalmazottságról, döntések delegálásáról meg bevonásáról beszél? Igen, bizony, sajnos létező jelenség, még a legfelvilágosultabb szervezetekben is akad belőlük bőven. Az csak hagyján, hogy vannak, de hatásukat tekintve iszonyatosan destruktívak, és nagyon mérgezőek a kultúrára nézve. Nem árt, ha érzékeljük ezt a jelenséget, és nem árt, ha valamit kezdünk vele.

Kapuőrök és Cézárok

Bevallom, én magamban éveken át Kapuőröknek hívtam őket, amikor is találkoztam Chris Hirst Bullsh*tmentes vezetés című művével, és azzal a jelenséggel, amit ő úgy hív: Cézárok. Két nagyon hasonló toxikus jelenséggel állunk szemben, sokban átfednek, s ami mindenképp közös bennünk, hogy elképesztően destruktív hatással vannak a környezetükre, a szervezet egészére.

Én a Kapuőrök működésének lényegét úgy fogtam meg, hogy ők azok, akiknél a jó kezdeményezések elhalnak, akik meg vannak róla győződve, hogy náluk jobban senki nem látja át a dolgokat, és hogy ha valami nem tőlük jön, az csak eredendően rossz lehet. Ennek egy fokkal cizelláltabb változata, amikor ez valamilyen messiástudattal is párosul: „ha én nem lennék, a régi értékek elvesznének”, vagy „én valami magamon túlmutatót szeretnék létrehozni”.  Ezzel mintha valami speciális előjogokat is adnának maguknak, ami lényegében legitimizálja ezt a fajta működést.

Nézzük a Cézár-jelenséget. Chris Hirst klasszikus példája erre Don Draper a Mad Men című sorozatból. A reklámügynökség kreatív igazgatója, akinek áldása nélkül semmi nem történik. Amikor a szervezet arra vár, hogy egy valaki, akinél sorakoznak az ötletek, végül kimondja a jobbnál jobb dolgokra az áment, vagy épp halálra ítélje őket. A Cézár az, aki egyszemélyben véleményével uralja a szervezetet, és rátelepszik arra. Minden, ami az ő egóját, teljhatalmát veszélyeztetné, az is, ami egyébként egyedi és előremutató lenne, az az ő kényének-kedvének függvényétől él vagy hal.

És hogy mi a baj ezekkel a szerepekkel? Hirst úgy fogja meg, hogy felülről lefelé vezérelt, szülő-gyerek kultúrákat hoznak létre és tartanak fenn ezek a szereplők. Nem tud megjelenni a végeken ülő emberekben rejlő potenciál, nem tudnak kibontakozni, kiteljesedni.

Mondhatnánk úgy is, hogy a Kapuőrök és a Cézárok a szervezetet a kollektív bölcsesség erejétől is megfosztják.

Mit tegyünk hát velük?

Szőjünk összeesküvést? Ragadjunk kést, mint Brutus? Ha nem is ennyire drasztikusan, de muszáj a jelenség ellen, pontosabban a Kapuőrök és Cézárok regnálása ellen fellépni. Először nézzünk rá, hogy hol akadnak el a jó dolgok a szervezetben. Azonosítsuk be azokat a pontokat, ahol állnak a kezdeményezések, ahol egyszemélyi döntések vannak, ahol az egók sérülnek, ha máshonnan jönnek jó ötletek.

Ha valódi felhatalmazást akarunk a szervezetben, akkor ezeket a pontokat ki kell iktatni, és a magas szakmai színvonal biztosításának sokkal egészségesebb eszközét kell megtalálnunk. Lehetnek ezek szakmai közösségek, akik közösen gondolkodnak, lehetnek felhatalmazott csapatok, vagy bármi, ami az adott szervezet működési kereteibe belefér, és a kultúrát egy olyan irányba mozdítja, ahol valós felelősségvállalás meg tud történni.

Ami biztos, ha a Kapuőrök és a Cézárok eltűnnek a szervezetből, a szervezet felszabadul, iszonyú mennyiségű energia keletkezik, ami eddig elfojtódott, és megnyílik a tér.

A te szervezetedben mi a helyzet? Vannak Kapuőrök és Cézárok?

Szabó Tamara
Szervezetfejlesztő, tréner, coach

Hogy biztosan ne maradj le semmiről, kövess minket a közösségi médiában is: Facebook, LinkedIn, Meetup.com: Budapesten és Debrecenben. Iratkozz fel a hírlevelünkre is!