Mit egyek ebédre, rizs vagy tészta? Mit nézzünk a moziban? Melyik jelöltet vegyük fel a két nagyon ígéretes közül? Hova menjünk nyaralni? Ki megy el a boltba bevásárolni? Milyen autót vásároljak? Melyik iskolába írassuk a gyerekeket? Döntések, döntések, döntések. Mindennaposak, egyesek egyszerűbbek, egyesek bonyolultabbak, de azon gondolkoztál már, hogy vajon mi alapján hozunk döntést, és hogy milyen hibákat lehet elkövetni ilyenkor?
- Na, Csenge, milyen színű legyen a szoba? – hangzott Édesapám kérdése.
- Hát… – hatásszünet – hát … ilyen! – mondtam büszkén, és a magasba emeltem egy türkiz (vagy valami olyasmi) árnyalatú kinder tojásban talált kis műanyag delfint. Egy műanyagdelfint, érted. És a gyerekszoba tényleg olyan színű lett. Ez volt életem egyik legkorábbi – persze, amire én magam is emlékszem – és viszonylag komolyabb döntési helyzete. Ekkor még 5 éves sem voltam, a szoba pedig 13 évig pompázott a műanyag delfinhez hasonló színben. Mai fejjel nehéz megmondani, miért pont azt a delfint választottam. De azért ez a sztori felkeltette az érdeklődésemet, hogy vajon mi befolyásolhatja a döntéshozatalt. Lássuk!
Az emberek és az állatok is egy adott inger és az arra adott válasz útján tanulunk. A megtapasztalt események – kudarcok vagy sikerek – során tanuljuk meg, hogy mi vezet jó eredményhez és mi nem, ezekről gondolkodunk, elemezzük, és összeáll a fejünkben egy úgynevezett „szellemi térkép”. Ezt a későbbiekben felhasználjuk problémamegoldás során és döntések meghozatalakor.
De sajnos vannak ezen a térképen girbe-gurba utak, zsákutcák, lekopott részek is, amik nehezítik, akadályozzák, hogy elérjük a kívánt célt. Ilyen például a csordaszellem: amikor emberek nagy tömege ugyanúgy vélekedik egy dologról, hajlamosak vagyunk azt mi is elhinni, hiszen ennyi ember csak nem tévedhet! Nem szabad hagyni, hogy mások a fontosabb kérdésekben ilyen mértékben befolyásoljanak bennünket, a véleményünket.
Aztán ott a csomagolás! Egy-egy lehetséges opció sokkal jobbnak tűnik, mint amilyen valójában, ha szépen, gusztusosan van becsomagolva. Míg, ha úgy tálalnak nekünk például egy terméket, hogy már a doboz is igénytelen, nagy valószínűséggel nem fogunk élni a lehetőséggel. Érdemes a tényekre, adatokra koncentrálni, lecsupaszítani a felesleget.
A következő a lehorgonyzás: ebben az esetben az időben először fellelt információk alapján választunk, képletesen letesszük a vasmacskát és így nem is vizsgáljuk tovább a körülményeket, nem nézzük távolabb a saját közvetlen környezetünknél. pedig lehet a távolabbi szigeten érdemesebb lenne kikötni.
Megérzésről, intuícióról beszélünk, amikor mellőzzük a tényeket, nem mérlegeljük valaminek a valószínűségét még csak megközelítőleg sem, mert egy belső hang sugall valamit, és engedelmeskedünk neki. Habár nagyon csinos ez a piros ruha, mégis a másikat választom, pedig az előbbi jobban kombinálható lenne a meglévő ruhatárammal.
Ha pedig úrrá lett rajtunk a türelmetlenség, hajlamosak vagyunk olyan döntést részesíteni előnyben, aminek azonnal érezhető, látható pozitív hatása lesz, és nem kell megvárni, míg beérik a gyümölcse – még ha azzal jobban is járnánk.
Habár igyekszem mellőzni az ilyen kerülőutakat, természetesen velem is előfordult már, hogy befolyásolta valamelyik a döntésemet. Visszakanyarodva a gyerekszobához, meg a delfinhez, ott gyanús, hogy a lehorgonyzás lépett életbe. Megláttam a kis játékot, és nem is akartam tovább a probléma megoldásával foglalatoskodni, inkább mentem vissza játszani.
Ha nem tudjuk elkerülni a kanyargós utakat, akkor legalább ellenőrizzük a gondolatmenetünket, és vizsgáljuk felül az első ötletünket, mielőtt a végső – hosszú távú – döntést meghozzuk.
Te hogy vagy ezzel? Mit veszel figyelembe, amikor útelágazáshoz érsz?
Viktor Csenge
Junior szervezetfejlesztő
Hogy biztosan ne maradj le semmiről, kövess minket a közösségi médiában is: Facebook, LinkedIn, Meetup.com: Budapesten és Debrecenben. Iratkozz fel a hírlevelünkre is!