Legutóbbi blogbejegyzésem végén megfogalmazódott bennem az a remény, hogy mivel a legtöbb időt önmagunkkal töljük, bízom benne, hogy a többségünk jó kapcsolatot ápol önmagával. Azt ígértem, erről a kapcsolatról szívesen gondolkodom együtt Veletek legközelebb. Lássuk!

Azt mondják, a kapcsolataink minősége meghatározza életünk minőségét, vagy olyat is gyakran hallani, hogy pontosan olyanok az emberi kapcsolataink, amilyen az életünk. De valahogy ezek a mondatok számomra inkább kifelé mutatnak, én és valaki más közötti viszonyokról szólnak.
A kapcsolatok alakításáért 50%-ban vállalhatunk felelősséget, nem csak rajtunk múlik, milyen minőségű kapcsolódás alakul ki, jó esetben a másik ember is beleteszi a maga 50%-át.
Ha az, amit adunk egyenes, tisztességes, becsületes, őszinte és jószándékú, akkor előfordulhat, hogy valami hasonlót kapunk vissza.

De vajon ezekből a szándékokból, érzelmekből, viszonyulásokból mennyit és milyen minőségben adunk saját magunknak?
Rájöttünk-e már, hogy a magunkkal való kapcsolatot is érdemes tudatosan építeni?
És ha rájöttünk, mit tehetünk a kapcsolat javítása érdekében?

Önismeret? Személyiségfejlesztés? Meditáció, befelé figyelés? Sport? Élethosszig tartó tanulás? Talán ezek mindegyike, és biztos, hogy van még más is.

Tegyük nagyító alá ezt a kapcsolatot, hogyan lehet jobban megfogni mindenkori megnyilvánulását, alakításának lehetőségeit.

Önismereti úton haladunk, ha tudunk róla, ha nem

A kérdés nem az, hogy létezik-e önmagunkkal való kapcsolat, és nem is az, hogy van-e lehetőségünk önismeretben tapasztalatokra szert tenni, hisz a válasz ezekre egyértelműen IGEN. Sokkal inkább felmerül, mire használjuk, mit veszünk ki mindabból, ami velünk történik, hogyan tekintünk önmagunkra az események tükrében? Látjuk-e magunkat, reakcióink hatását környezetünkre, a megtörtént események hatását viselkedésünkre?

Érdemes tehát megpróbálni időnként eltávolodni saját magunktól, és külső szemmel megvizsgálni belső működésünket.
Ha pedig megtanultuk látni magunkat, vajon hogyan viszonyulunk mindahhoz, amit felfedeztünk?Eric Berne szerint az ember érzések, gondolatok, cselekvések összessége. Próbáljuk ezeket külön is vizsgálni, és bízni abban, hogy van tudatos hozzáférésünk mindhárom terület befolyásolásához. Az érzéseket és gondolatokat befelé figyeléssel, a viselkedésünket pedig többnyire a kapott visszajelzések segítségével azonosíthatjuk. Ha több olyan visszajelzés érkezik, amivel nem értünk egyet, érdemes rajtuk mélyebben elgondolkodni.

Az érzéseink a legjobb segítők

“Most 10 centivel a föld felett járok.”
“Örömömben az egész világot magamhoz ölelném.”
“Összeszorul a gyomrom, ha a tegnapi napra gondolok.”
“Kiráz a hideg, ha csak rágondolok, hogy újra találkozzak vele.”

Nap mint nap folytatunk hasonló diskurzusokat magunkkal. Ha egy belső tanácsadót keresünk, azt hiszem, bátran fordulhatunk az érzéseinkhez, mert semmi nem árulkodik jobban rólunk, mint az, hogyan érezzük magunkat adott helyzetekben.

Arra bátorítalak, vedd észre, mit üzensz saját magadnak az érzéseiden keresztül. Ehhez időnként meg kell állni, le kell lassulni, nem árt elcsendesedni, és bízni abban, hogy amit érzel, annak oka van, és a segítségedre lehet.
Érzéseket megfogalmazni sokszor nem egyértelmű. Ismerjük a szavakat: békés, elragadtatott, borúlátó, letargikus, álmélkodó, elképedt, tehetetlen, megszeppent, nyitott, megilletődött vagyok… de vajon beazonosítjuk-e, mit vált ki belőlünk egy-egy esemény, és az érzés mit akar nekünk súgni arról, hogyan gondolkodjunk és hogyan cselekedjünk?

Nem beszélve az “önegyüttérzésről” (Vass Andrea kolléganőm podcastja nyomán), amikor képesek vagyunk a kialakult helyzetben empatikusan fordulni saját magunkhoz, dr. Buda László gondolataival élve: “karon fogni és átsegíteni magunkat a nehézségeken”.
Ha pedig nem csak magunk számára tudjuk beazonosítani érzéseinket, de kommunikálni is tudjuk azokat környezetünk felé, nagy segítséget nyújtunk másoknak a velünk való együttérzéshez, ezáltal az együttéléshez.

A gondolat és annak teremtőereje

“Azzá válunk, amire a legtöbbet gondolunk.” - olvashattuk már ezt a kissé közhelyszerűvé vált mondatot a Bibliában, vagy személyiségfejlesztő könyvek oldalain is. Nekem ebből az hallatszik ki, hogy van befolyásunk afölött, mit forgatunk a fejünkben. Amikor az én és magam közötti kapcsolatról beszélünk, amit mi magunk alakítunk, akkor egy tudatos ember képe rajzolódik ki előttem, aki nem a történések áldozata, akinek gondolatai nem valaminek a következményei, hanem aki megválogatja, mire, mennyit és hogyan gondol. Aki arra gondol legtöbbet, ami előreviszi, ami szolgálja őt, amit szeretne, amire vágyik, amiben hisz.

Ha már gondolkodásmód, tudjuk, sokféle létezik. Talán érdemes másokét is megismerni időnként, hogy jó mintaként szolgálhassanak saját gondolkodásunk formálásához.
Én nagyon kedvelem az interjúkat, olvasni és hallgatni egyaránt. Hatalmas lehetőséget adnak, hogy megismerjem mások nézőpontjait. Változtatni magunkban azon tudunk, amiről van tudásunk. Ha felfedezzük a különbséget saját gondolatvilágunk és mások szemléletmódja között, kipróbálhatjuk azt, ami tetszik belőle, majd beépíthetjük mindennapi működésünkbe.
Ezt is önmagunkért tesszük, erősítve a tudatos kapcsolatot saját magunkkal.A reakcióinknak nem kell együtt rohanniuk a külvilággal

“Legyél gyors, reaktív, dönts, vedd fel a tempót, vedd meg most, indulj el….!” - sokáig sorolhatnánk mindazokat a felszólító üzeneteket, amikkel az elménket bombázzák nap mint nap. Sokszor az az érzésünk a hétköznapok forgatagában, hogy vagy megtanulunk ehhez igazodni, vagy lemaradunk. Egyúttal remek lehetőséget teremtünk magunknak arra, hogy a korábban rögzült működési mintáinkat gondolkodás nélkül gyakoroljuk, mélyítsük, még inkább sémákká alakítsuk.
Ha viszont figyelünk az érzéseinkre, megválogatjuk a gondolatainkat, akkor a cselekvésre is hatni tudunk. Egy tudatos, önmagával jó kapcsolatot ápoló ember a cselekvések színterén is képes választani. Tud máshogy reagálni, mint ahogy egyébként szokott, mérlegelni tudja, hogy az adott helyzetben mi az a viselkedés, ami a leginkább előremutató. Természetesen nem arra gondolok, hogy minden egyes megnyilvánulásunkat ilyen módon felül kellene bírálni, mert akkor robotüzemmódról beszélnénk, nem pedig egészséges működésről. Sokkal inkább szól ez számomra arról, hogy tudok dönteni a viselkedésemről.

Ahogy mondani szoktuk, szabad “időt tölteni a résben”. Résben lenni annyit tesz, hogy az engem érő inger és a saját reakcióm közötti teret és időt kissé megnövelem, és döntök arról, mire használom, mit gondolok át, amíg ott vagyok, nem pedig ösztönből reagálok arra, ami történik.

Ha ezt a rést kialakítjuk, és jól be tudjuk lakni, pozitív hatással lehet az önmagunkkal való kapcsolatunkra. Amikor a cselekedeteinkkel rendben vagyunk, az érzéseink többnyire kellemesek, nyugodtak, békések lesznek. Máris ott találjuk magunkat a folyamat elején, láthatjuk, hogy ez a három tényező milyen szorosan kapcsolódik egymáshoz, végtelen körforgást alkotva mindennapi működésünkben.

Számos oldalról lehetne még megközelíteni ez a viszonyt, hisz ha olyan dolgokat csinálunk, amiket szeretünk, ami jót tesz nekünk, eleve adunk magunknak.
Arra bíztatlak, tölts időt magaddal, ismerd meg saját működésedet, és találd meg azokat a lehetőségeket a hétköznapokban, amivel ezt a kapcsolatot erősíteni tudod.

Bársony Balázs
Tréner
Hogy biztosan ne maradj le semmiről, kövess minket a közösségi médiában is: Facebook, LinkedIn, Instagram oldalainkon, valamint látogass el Spotify csatornánkra, és keress minket a Meetup.com-on: Budapesten és Debrecenben!