Angol, német, elismerés, olasz, föníciai. Melyik a kakukktojás? Bármilyen meglepő, a föníciai, mert az az egyetlen holt nyelv a fentiek közül. Habár az elismerés nyelvekből bizonyítványt nem lehet szerezni, de vezetőként ez egy roppant fontos tudás, amit érdemes elsajátítani, ha szeretnénk kifejezni a megbecsülést és növelni az elkötelezettséget.

Angol, német vagy akár olasz nyelvi képzésre ma már néhány kattintással is jelentkezhetünk. Eljár az ember a tanórákra, gyakorol, tesztet ír, megtanulja a nyelvtani szabályokat aztán nyelvvizsgázik. Na de mi a helyzet az elismerés nyelvvel? Mi is ez és hogyan kell beszélni? Íme Gary Chapman és Paul White által kidolgozott 5 elismerés nyelv, ami mankó lehet a vezetőknek!

A alaptétel az, hogy mindenkinek szüksége van elismerésre. Amiben különbség van emberenként, az az elismerés kifejezésének módja. Könnyebben tudják motiválni a vezetők az embereiket, ha az ő saját, elsődleges elismerésnyelvükön szólnak hozzájuk.

Az első elismerés nyelv az elismerő szó. Ez lehet szóbeli, írásbeli dicséret, megerősítés, pozitív visszacsatolás. Nem csak és kizárólag az elvégzett munka minőségére vonatkozhat, hanem adott szituációban tanúsított magatartására is. Ha egy munkatárs büszkén „mutogatja” az elkészült feladatait, vagy elújságolja megélt sikereit – akár a legkisebbeket is –, nos akkor ő valószínűleg elismerő szóra vár. Vegyük figyelembe, hogy akihez ezen a nyelven szeretnénk szólni szereti-e a szereplést, vagy sem. Ha nem, akkor jobb négyszemközt beszélni vele, hogy a kívánt hatást érjük el nála.

A második a minőségi idő. Ehhez nem kell más, mint egy olyan időpont, amikor a vezető minden figyelme a munkatársé, tudnak beszélgetni azokról a témákról, problémákról, sikerekről is, amikre a mindennapos hajtás mellett nem mindig jut idő. Itt elengedhetetlen a szemkontaktus, a kimondott szavakkal összhangban lévő testbeszéd, az érzések kinyilvánítása, és azok jogosságának elismerése – még akkor is ha nem ért egyet a vezető a másik féllel –, valamint az is, hogy semmi ne szakítsa félbe a minőségi beszélgetést. Ha egy kolléga rendszeresen ugrik be az irodánkba, hogy elmesélje hogy zajlott a tegnap délutáni workshop, a tárgyalás a vevőkkel, vagy akár hogy telt a hétvégéje, sőt, érdeklődik a mi dolgaink iránt is, akkor neki valószínűleg a minőségi idő az elismerés nyelve.

A harmadik a segítségnyújtás. Ebben az esetben vezetőként nem kell mást tenni, mint levenni egy kis terhet a kolléga válláról, csökkenteni a nyomást, valamint megkérdezni, hogy milyen segítségre, támogatásra van szüksége akár a vezetőtől, akár a kollégáitól. Láthatjuk a gondterheltséget, az aggódást, a fáradtságot az illetőn, de még az is lehet, hogy hangot ad annak, hogy szeretne segítséget kapni.

A negyedik a figyelmes ajándék. Ide érthetjük például azt, ha a vezető meghívja az emberét egy kávéra a büfében, a születésnapján visz neki egy tábla csokit, vagy ha látja, hogy az agyonhasznált, ütött-kopott mappájával jár a heti megbeszélésekre, visz neki egy vadonatújat. Nem nehéz megfejteni, hogy valakinek ez az elsődleges elismerés nyelve, ha az év ünnepektől mentes időszakában is visz például kisebb ajándékokat, tollat, füzetet, csokit, süteményt a kollégáinak.

Az ötödik pedig az elismerő érintés. Itt természetesen a munkahelyi környezetben elfogadható érintésekre kell gondolni, mint például egy határozott „Szép munka volt, fiúk, lányok!” kézfogásra a csapat minden egyes tagjával, vagy egy jól sikerült prezentáció után egy baráti vállveregetésre. Honnan tudjuk, hogy a munkatárs a fizikai kontaktust elismerésnek tekinti-e? Figyeljük meg a viselkedését, a reakcióit! Azok az emberek, akik szinte gondolkodás nélkül bátorító érintéssel közelednek mások felé általában maguk is szívesen fogadják. Akik pedig elhúzódnak, vagy majdhogynem megdermednek, ha valaki hozzájuk ér, biztos nem ezen a nyelven szeretnének elismeréshez jutni.

Természetesen az elismerés nyelveket is gyakorolni kell, mint az összes többit, hogy az ember perfekt legyen. Előfordulhat, hogy elsőre nem sikerül megtalálni mindenkivel a közös „hangot”. De ezáltal jobb teljesítményre ösztönözhetjük a munkatársakat és elhivatottabbá tehetjük őket mind a szervezet, mind a saját munkájuk iránt. Melyik vezető ne akarná ezt elérni?

Viktor Csenge
Junior szervezetfejlesztő

Hogy biztosan ne maradj le semmiről, kövess minket a közösségi médiában is: Facebook, LinkedIn, Meetup.com: Budapesten és Debrecenben. Iratkozz fel a hírlevelünkre is!