Már jól ismerjük egymást, én és a stressz, sok időt töltöttünk el együtt az elmúlt évtizedekben. Hogy volt-e pillanat, amikor örökre elbúcsúztam volna tőle? Hát persze! Azonban ez koránt sem ilyen egyszerű. 

A stressz folyamatos feszültség vagy idegesség, amely a szervezet válaszreakciója egy vagy több tartós negatív ingerre. Gyakran összefügg azzal, hogy úgy érezzük elveszítjük az irányítást valami felett, de néha nincsen ennyire nyilvánvaló oka. Amikor szorongást vagy félelmet érzel, a test stresszhormonokat szabadít fel, mint például az adrenalin és a kortizol. A stressz normál esetben egy fontos, a túléléshez elengedhetetlen reakció. Fizikai tüneteket akkor okozhat, ha szervezetünknek nincs elég ideje visszarendeződni a nyugalmi állapotba.

Ha az életed tele van stresszel, mint amilyen az enyém volt, akkor van néhány egyszerű dolog, amit megtehetsz azért, hogy az életed kezelhetőbb szintre tudd hozni. Viszont ahhoz, hogy jobban átlátható legyen, mi is zajlik ilyenkor bennünk, Walter Bradford Cannon, amerikai orvos „üss vagy fuss” (fight-or-flight response), elméletét hoztam segítségül.

Üss vagy fuss! 

A stresszre adott természetes reakciónk az evolúció során fennmaradt mechanizmus, az üss vagy fuss válasz. Ez egy automatikus testi reakció, ilyenkor készültségi állapotba kerülünk. Régen ezt az oroszlán támadásakor hasznosíthattuk igazán, manapság ez olyan helyzetekben lép működésbe amikor fizikai veszélynek vagyunk kitéve, mint például, ha egy autót észlelünk az úttesten, amire leléptünk. Ebben a pillanatban megemelkedik a pulzusunk, a vérnyomásunk, az adrenalin szintünk és hevesen kezd el verni a szívünk. Ezekre a mechanizmusokra van szükségünk ahhoz, hogy aktiválódjon és megnövekedjen a testben az erő és a sebesség várva a közelgő harcot, vagy futást. Ebben az esetben az autóval szemben nincs esélyünk, ezért az agyunk az „üss vagy fuss” válaszokból az utóbbit választja és leadja testünknek az ehhez szükséges parancsokat. 

Az „üss vagy fuss” válasz hasznot hajt azzal, hogy elősegíti, hogy az egyén megbirkózzon a fizikai fenyegetésekkel, de nem igazán hasznosak, amikor a stressz modern forrásaival állunk szemben. Ez a fajta felkészültség nem segít akkor, ha a dugóban ülünk vagy a pénztárnál állunk sorba, mivel a megtermelt adrenalint nem tudjuk felhasználni. Cserébe viszont azt érezzük, hogy felrobbanunk. Valójában ezekben a helyzetekben nem lenne szükségünk erre az ősi válaszra.

Hogyan kapcsolódik az oroszlán és az autó a munkahelyhez?

A személyközi kapcsolatainkból származó konfliktusaink hasonlóan képesek ártani nekünk nap mint nap, erre pár tipikus példa:

• A beosztottat ok nélkül leszúrja a főnöke, de ő csak csendben ül és nem szól semmit,
• A nyitott irodában hangosan beszélő kollégák zavarják a munkatársaikat, hiába kérték meg őket, hogy ne ott kávézgassanak,
• A dugóban ülőnek dudál a mögötte lévő autós, miközben a lámpa nem működik,
• Egy hosszú és nehéz nap után a pénztárnál több időt tölt el sorbaállással a vásárló, mint magával a bevásárlással,
• A kertész rendszeresen késve kapja meg a fizetését, de ahelyett, hogy szólna, örül, hogy legalább akkor megkapja a pénzét,
• A kórházban dolgozó nővér már sokadik éjszakai műszakot viszi, de nem vehet ki szabadságot, mert nincsen, aki helyettesítse. 

Mi lehet itt a legnagyobb probléma?

Az, hogy a benne lévő személy, aki csendben hallgat, se menekülni, se harcolni nem képes, viszont tartós stresszben marad a szervezete és ez rendkívül megterheli a szervezetet, olyannyira, hogy egy idő után a tartalék energiák is felhasználásra kerülnek. Mivel agyunk a vészhelyzetek „megúszásáért” felelős része (amygdala) nem képes felismerni, hogy főnökünk (aki leüvölti a fejünket) nem egy oroszlán, aki meg akar enni minket, pontosan úgy viselkedik, mintha egy vészhelyzetre akarna minket figyelmeztetni. Agyunk minden hasonló helyzetben azt kiabálja nekünk: fuss vagy menekülj!

Ahogyan korábban is említettem ilyenkor a szimpatikus idegrendszer akcióba lép, ami hatással lesz a vérnyomásra, pulzusra, hormontermelésre, és ha ez tartósan fennáll, akkor lehetnek élettani hatásai, az ember megbetegedhet.

Na jó, de akkor mit tegyél, ha stresszes az életed?

Először is fogadd el, hogy a stressz az élet velejárója, egy fontos túlélési reakció. A fent felsorolt fizikai tünetek akkor jelentkeznek, amikor nincs ideje a szervezetednek feltöltődni (pl. álmatlanság). Erre az egyik legjobb ellenszer a relaxáció, amelynek gyakorlásával vissza tudjuk billenteni az egyensúlyt. És itt a relaxációra sokkal tágabb értelemben gondoljatok, és mivel nem vagyunk egyformák, így nem biztos, hogy ami engem feltölt, az téged is. Ami legtöbbször engem feltölt az a zenélés, az éneklés, a festés, a jógázás, a meditálás, az olvasás, a biciklizés, a nevetés, a vőlegényemmel való ökörködés, a barátok, a család, a nap, az eső illata, a víz hullámzása, az erdő és még sorolhatnám. Egy biztosan közös viszont, hogy ezekre időt kell szánni.

Képzeld el, hogy az élet egy mérleg. A mérleg egyik oldalán ott van a feszültség és a nyomasztó gondolatok. Milyen tevékenységeket pakolnál a másik végére, ahol a feltöltődés, pihenés van annak érdekében, hogy kiegyenlítsd a két oldalt? Ki és mi segít Téged a relaxálásban? Milyen programok pontosan? Hogyan tudnád ezt tudatosan és rendszeresen beütemezni az életedbe?

Ha úgy érzed, hogy elakadtál, ne félj segítséget kérni barátaidtól vagy akár szakembertől.

Herold Lilla
Junior szervezetfejlesztő, coach

Hogy biztosan ne maradj le semmiről, kövess minket a közösségi médiában is: Facebook, LinkedIn, Meetup.com: Budapesten és Debrecenben. Iratkozz fel a hírlevelünkre is!