Szervezetfejlesztőként, teamcoachként és magánemberként is tudjuk, hogy a csapatmunka nem csupa pozitív dolog. Sok-sok erőfeszítés, folyamatos tanulás, hullámhegyek és hullámvölgyek egymásutánja. Az egymásrautaltság nehézségeivel való megbirkózás is része a csapatmunkának, viszont az ebbe tett erőfeszítés életre szóló élményt és tanulási lehetőséget ad az egyén és a csapat számára.

Csapatban körbefutottuk a Balatont. 221 km, 22 óra 30 perc  és 12 (nem dühös) ember. Szűnni nem akaró jó érzéssel gondolunk vissza arra a 1,5 napra, amíg csapatként dolgoztunk együtt, egyetlen célért. Körbefutni a Balcsit, és közben jól érezni magunkat. 

Jogosan merülhet fel az a gondolat, hogy a cél nem rejt túl nagy kihívást, hiszen csak jól kell magunkat érezni. 

Aki járt már az Ultrabalatonon (UB), azt tudja, hogy itt a futás éjjel-nappal zajlik. Nincs alvás, nincs megállás, mindig fut valaki. Futás van ha esik, ha fúj, és bizony mind a kettőből volt elég. Futás van vak sötétben, és a tűző napon, emelkedőn és lejtőn. Aki éppen nem fut, az a logisztikát intézi, viszi a csapattársát a következő váltópontra, vagy a szálláshelyre. Van aki vacsorát főz, vagy éppen beugrik valaki helyett, aki a forgalom miatt nem ért oda a váltópontra. Szóval folyamatos egymásra figyelés, egymásrautaltság és készenlét.

A hétvége után végiggondoltam, mitől működött, mitől olyan intenzív a csapatélmény, hiszen alig aludtunk, kihajtottuk magunkat, bőrig áztunk, féltünk, amikor elhagyatott részen futottunk a sötétben, nem várt hegymeneteket tettünk meg. Nem tudtunk regenerálódni, mert már jött a következő etapunk, és besavasodott izmokkal vágtunk a következő szakasznak.  Szóval akár egy nagy diszkomfort élménnyel is zárhattuk volna, de nem így történt.

Lássuk, mi minden volt egyszerre jelen, ami sikeressé tette ezt a hétvégét, és ami sikeressé tesz egy csapatot!

1. Tiszta cél és elköteleződés a csapattagok részéről.
Nem volt kérdés, hogy végigcsináljuk, körbefutjuk, mint ahogy az sem, hogy örömmel, szívesen és motiváltan vagyunk benne. Ahol nem volt kellemes, ott építettünk a kalandvágyra, ahol az sem működött, ott maradt az önfegyelem.

2. Van, aki vezeti, koordinálja a csapatot, akit a tagok elfogadnak.
Egy ilyen versenyre való felkészülés hónapokkal előbb kezdődik, mint maga a verseny. Mindig van valaki, akinek eszébe jut, hogy indulni kellene és elkezdi a szervezést. Tagokat toboroz, informálja őket, pingeli, hogy eddzenek, készüljenek. Elkészíti a futás menetrendjét, megtervezi a logisztikát, biztosítja a kommunikáció áramlását, beépíti az igényeket és a javaslatokat. Dönt, ha kell és támogat, ha kell, a csapattól pedig megkapja a bizalmat és a felhatalmazást mindezekre.  

3. A csapattagok készen állnak az együttműködésre, az egymásrautaltságra és van arról tudásuk, hogy ezt hogyan kell csinálni.
Az együttműködési hajlandóság alap egy csapat esetén, ebben mi sem voltunk híján, de ez tényleg csak az alap. Ahhoz, hogy ebből valódi és magas szintű kooperáció szülessen, képesnek kell lennie a tagoknak arra, hogy az ehhez szükséges egyéni kompetenciáikat működtessék is. Mi a való életben nem vagyunk egy csapat, viszont mindannyian tagja vagyunk egy jól működő teamnek, ezért van tudásunk arról, hogy hogyan kell csapattagként funkcionálni. Azt, amit a hétköznapokban más csapatban jól csinálunk, kiterjesztettük az UB csapatunkra is.

4. Pontos terv és precíz megvalósítás
A pontos, a percre pontos terv nagyon fontos eleme ennek a versenynek, hiszen ez alapján megyünk a következő váltópontra, és várjuk be a futótársunkat, majd váltjuk le őt. Ebben a közel 23 órában mindenki, mindig pont ott volt, ahol kellett, vagy ha nem, akkor volt valaki, aki többet vállalva, korrigálta a becsúszott „hibát”.

5. Tudatos és átgondolt kommunikáció
A technika sok lehetőséget ad arra, hogy tartsuk a kapcsolatot, akár 100 km távolságból is, ez már nem kihívás. Azonban az, hogy mindenki pontosan értse a kommunikációs csapatszabályokat, és ahhoz fegyelmezetten tartsa magát, na az már feladat! 

6. Agilis reagálás a változó körülményekre.
Terv ide vagy oda, egy ilyen versenyen mindig vannak ki nem számítható dolgok. Időjárás, forgalom, ne adj’ Isten sérülés, és még sorolhatnám. Nálunk is volt belőle, ha nem is sok, de akadt és amikor akadt, mindenki a problémamegoldó, támogató énjét vette elő. Megkezdődött az újratervezés, egyeztetés, meggyőződés a megértésről, majd végrehajtás.

7. Erősségekre való támaszkodás
Végzettség, edzettség, személyiség tekintetében 12 félék voltunk, de tudtuk, ki miben jó, ki mivel adja a legtöbbet a csapathoz, és bizony nem röstellettünk ezt kihasználni. Így aztán finomakat ettünk, mert voltak ebben igazán profik, éjszaka futottak azok, akik ezt egészen jól bírták, sokat és magasra futottak az edzettek, kevesebbet, de magukhoz képest nagyot mentek, akik nem régen kezdtek futni. Mindenki odatette magát abban és ahogyan a saját legjobbja ezt lehetővé tette, és mindannyian tudtuk, hogy ezt megteszi a másikunk is. 

8. Hibáztatás nincs, ünneplés és tanulság van.
Amikor az érmet a nyakunkba akasztották, éreztük, hogy ez jár nekünk. Megdolgoztunk érte, jól teljesítettünk, és bár mindenkinek másnap munka volt, és messze volt még a haza, szántunk időt arra, hogy megálljunk picit, és megünnepeljük magunkat. Nevettünk az elmúlt napok minden vicces és kalandos pillanatán, és megfogadtuk, hogy jövőre újra itt a helyünk. Levontuk a kellő csapat tanulságokat, amiket jövőre beépítünk és levontuk a személyes tanulságainkat is, mert egy ilyen kör bizony sok mindenre megtanít, vétek lenne kihagyni ezt a tanulást.

9. Elfogadás, értékelés, szeretet
Végére hagytam, de korántsem itt a helye annak, hogy maximálisan elfogadtuk, nagyra értékeltük és szerettük, vagy megszerettük egymást. Nem gyakori az üzleti életben a szeretetről beszélni vagy írni, mert a business tényleg megy enélkül is, akár nagyon jól is mehet egy ideig, de igazi, életre szóló, meghatározó élmény nem lehetséges anélkül, hogy a csapattagok pozitívan érezzenek egymás iránt.

A fentiekből is látszik, hogy a jó csapatmunka tényleg nem megy magától, mindenkitől megkívánja, hogy erőfeszítést tegyen, de a közös folyamat és a jól elvégezett munka öröme minden fáradtságot megér.

Márton Mónika
A Legacy ügyvezetője,
szervezetfejlesztő, tréner, coach

Hogy biztosan ne maradj le semmiről, kövess minket a közösségi médiában is: Facebook, LinkedIn, Meetup.com: Budapesten és Debrecenben. Iratkozz fel a hírlevelünkre is!