Az utóbbi évek eseményei vitathatatlanul rányomták a bélyeget az én mindennapjaimra, az én hangulatomra is. A nehéz helyzetek engem arra sarkalltak, hogy még többet foglalkozzak az életemben (magánéletemben és munkámban egyaránt) jelen lévő pozitív dolgokkal, értékeljem azokat, legyenek bármennyire is nagyok, vagy épp aprók! Úgy is mondhatnám, hogy nem esett nehezemre a jó érzések irányába terelni a figyelmem és egy, a témával foglalkozó könyvet a kezembe venni egy hosszú és tevékeny nap végén.

Ezt a blogposztomat egész pontosan a Harvard Business Review Pszichológiasorozat „Boldogság” című második része ihlette. A számomra legérdekesebbnek talált és a dolgos hétköznapokkal összekapcsolható gondolatok, kutatási eredmények közül szemezgettem és azokat tárom az olvasó elé a teljesség igénye nélkül. Csapjunk is bele!

Az emberek legnagyobb része beleesik abba a csapdába, hogy azt hiszi, hogy a boldogság egy cél, amit el kell érni, ahelyett, hogy úgy tekintene rá, mint egy eszközre, mint egy útra. Holott, ha az utóbbi felfogással élem az életem és rendszeresen töltöm azokkal a tevékenységekkel az időm, amit szeretek és ami ténylegesen boldogsággal tölt el, és olyan munkahelyen dolgozom, ahova szeretek bejárni, na akkor lehet igazán teljes az életem! Végül is ilyen szempontból egyszerű a képlet, szánjak bőven időt azokra a hobbikra, amik megnyugtatnak és akkor rendszeresen birtokába kerít a flow érzése, mint egy kisgyereket, amikor nagyon elmerül a játékban. A munkát tekintve pedig meg kell találni azt, amire hivatásként tekinthetek, hogy évek múltán is szenvedélyesen és lelkesen végezzem.

Valahol mindig is éreztem, tudtam, de nem olvastam korábban róla kutatást, hogy „a boldog emberek jobb munkát végeznek”! Több száz ember bevonásával végzett vizsgálatok során arra jutottak, hogy azok, akik szívvel és lélekkel végzik munkájukat és hasonló elánnal ápolják kollégáikkal a kapcsolataikat, másoknál szorgalmasabban dolgoznak, nagyobb hatékonysági fokkal működnek. Kiemelten fontos szerepet játszanak a vezetők, hisz ők példaként elöl járnak, az ő kedvük, hozzáállásuk nagyban befolyásolja a csapat attitűdjét és teljesítményét is pozitív és negatív irányba is.

Megdőlt az az elv, miszerint az érzések nem számítanak a munkahelyen. „A tudósok egyértelmű idegrendszeri összefüggéseket mutattak ki az érzések, gondolatok és cselekedetek között”. Amikor hatalmába kerít egy rossz érzés, akkor egyszerűen képtelenek vagyunk mással foglalkozni, mint annak forrásával. Megfelelő kommunikáció és információáramlás? Teljesen kizárva. Objektív és megfelelően alátámasztott döntéshozás? Esélytelen. Kreatív feladat- és problémamegoldás? Biztos, hogy nem!

Na de mit tehetünk? Először is el kell fogadni azt a tényt, hogy igenis számítanak az érzéseink a munkában is. Másrészt érdemes hangsúlyt fektetni az elköteleződésre, amely segít kiegyenlíteni az esetleges érzelmi megbillenéseket. Ahhoz, hogy elkötelezetten és boldogan dolgozzunk 3 dologra van szükség:

• tiszta jövőképre – a céget és a saját egyéni utamat is tekintve,
• az egyéni energiabefektetés és a cég céljának összekapcsolására – lássa az egyén ő mivel és mihez járul hozzá nap mint nap,
• jó kapcsolatokra – ezt az imént már pedzegettem, hogy jó kapcsolatok, jó érzések nélkül nem vagyunk képesek ugyanúgy teljesíteni, mintha ezek adottak lennének.

A fent említett néhány szempont mentén végig lehet nézni, hogy hogy is állunk a boldogsággal a munkahelyünkön, a csapatunkban. Vezetőként és/vagy fejlesztő szakemberként tehetünk annak érdekében, hogy a kollégák jól érezzék magukat a munkahelyen és ebből fakadóan a tőlük telhető legjobbat nyújthassák.