Az elmúlt évek slágertémája volt, hogy a szervezetek hogyan kezeljék az Y és Z generációs munkavállalókat. Mostanra egy új csoport, a 45+ éves korosztály kezd hasonló reflektorfénybe kerülni. Vajon mi áll a kísérteties hasonlóság hátterében? És mit kell a szervezeteknek megtanulnia ebből?
Az utóbbi években egy kisebb iparág épült fel arra, hogy a szervezeteknek fel kell készülniük az Y és Z generációs munkavállalók megszólítására, bevonzására, beillesztésére és megtartására. A szakértők könyveket és konferenciákat szenteltek a témának, a vállalatok pedig stratégiákat alkottak, programokat indítottak, érzékenyítettek, és felkészítették a vezetőket az új helyzetre.
És ezzel párhuzamosan feltűnt a színen egy új csoport, a középkorú munkavállalók, akik, tekintettel a jelenlegi munkaerőpiaci helyzetre, ugyanolyan megkerülhetetlennek tűnnek a vállalatok számára, mint néhány éve az Y és Z generáció tagjai. A 45+-os korosztályt itthon a Restart-Up Közösség karolta fel, akik a legváltozatosabb módon és maximálisan személyre szabottan támogatják az érintetteket az álláskeresésben. Mit gondolsz, hogyan reagáltak a vállalatok az új szereplő felbukkanására? Pontosan: megfogalmazódott bennük az igény a stratégia, a programok az érzékenyítés és a vezetők felkészítése iránt.
Egy szervezetfejlesztő cég vezetőjeként kettősség van bennem ezzel kapcsolatban. Egyrészt nagy örömmel léptünk partnerségre a Restart-Up Közösséggel a szervezetek fenti igénye kapcsán. Hogy a 45+-os korosztály tagjai – akik előtt még közel annyi munkában töltött, aktív év áll, mint amennyit mostanra maguk mögött tudnak – kiteljesedett, értékes és hasznos munkavállalói legyenek az adott szervezetnek, és hogy kapjanak olyan támogatást, ami ehhez leginkább hozzásegíti őket.
Másrészt azt is gondolom, hogy ha nem leszünk ügyesebbek mint legutóbb, a 45+ évesek lesznek a következő időszak Y generációja. Miért baj ez? Mert a generációkra vonatkozó elméletet sosem tudtam tetten érni a való életben, a munka világában. Nap mint nap a különböző szervezetekben dolgozva egyszerűen nem láttam a generációkat szembejönni. Persze ha elég sokat mondják, lassan-lassan már szinte látni véljük különbségeket. Fejlesztő szakemberként én azonban nem ezt látom.
- Embereket látok, akik kortól és nemtől függetlenül egyediek, saját szükségletekkel, vágyakkal, ambíciókkal.
- Csapatokat látok, aki több-kevesebb sikerrel kamatoztatják azokat az erőforrásokat, amelyek a rendelkezésükre állnak.
- Szervezeteket látok célokkal, kihívásokkal, adottságokkal és kultúrával.
Vagyis a szervezeteknek, a vezetőknek és a HR-nek nem generációs kérdéseket kell megoldaniuk. Van megélhetési kérdés, van motivációs kérdés, van önmegvalósítási kérdés, van önismereti kérdés, van teljesítmény kérdés, van kulturális kérdés, létezik a játszma mentesség kérdése, a nyílt kommunikáció kérdése és még sorolhatnám. De mi az, amit a szervezeteknek, a vezetőknek biztosan meg kell tanulniuk ahhoz, hogy ne termeljünk ki újabb és újabb „generációs kérdéseket”?
- Embereket vezetni, a maguk teljes egyediségében – még pedig valós figyelemmel, oda szánt idővel.
- A vezetői szerepben való egészséges működést, a helyes szerepértelmezést és a vezetői önismeretet, mert onnantól kezdve mindegy lesz, hogy a fiatal vezet időset, vagy fordítva.
- Támogatni a személyes kiteljesedést, fiatalnál és nem fiatalnál egyaránt.
- Erősíteni a kohéziót a csapatokban, akkor is, ha a csapat tagjai – életkor vagy bármi egyéb szempontjából – hasonlóak, és akkor is ha különbözőek.
Hogyan tudok hiteles maradni a 45+-os korosztály ügyének támogatásában én, akit sosem hozott lázba a generációk-téma? Bármi is legyen a hívószó, ami segít az igény megszületésében – például a 45+-os korosztály – a munkám során a szervezetek egészére szeretnék hatni, támogatni őket abban, hogy jövőbiztossá váljanak, vagyis képessé arra, hogy a jelenben megfelelően tudjanak reagálni az aktuális kihívásokra.
Márton Mónika
A Legacy ügyvezetője,
szervezetfejlesztő, tréner, coach
Hogy biztosan ne maradj le semmiről, kövess minket a közösségi médiában is: Facebook, LinkedIn, Meetup.com