Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy „mi is van egy pályakezdő fejében, amikor sikerül pályára állnia?”. Milyen tapasztalatokkal gazdagodik az ember ez alatt az időszak alatt? A saját élményeimen keresztül bemutatom, hogy milyen nehézségekkel küzd meg egy fiatal pályakezdő és hogyan lehet támogatni a fiatal kolleginákat, kollégákat.
Listába szedtem azt az 5 dolgot, amik – amellett, hogy „T” betűvel kezdődő szavak, vagy szókapcsolatok – nekem nagyon sokat segítettek:
T, mint tiszta elvárások. Elengedhetetlen egy pozíció betöltésekor, hogy tisztázzák a vezetői és szervezeti elvárásokat. Enélkül nehéz tovább lépni a beillesztés folyamatában. Mit várnak el tőlem pontosan? Mi lesz az én feladatom? Mennyi időt kapok betanulni? Kinek szólhatok, ha kérdésem van? Egyáltalán lehetnek kérdéseim? Ilyen és ehhez hasonló témák fogalmazódnak meg egy pályakezdőben. Ezeket jobb már az elején átbeszélni a gördülékeny betanítás – és a későbbi munka – érdekében.
T, mint tanítás és tanulás. Nem minden iskolában, egyetemen tanult elmélet, modell felesleges – ahogy akkor annak tűnt. Sok előadáson néztünk össze a csoporttársaimmal, hogy „na ezt se fogjuk soha használni”, vagy „ezt a tananyagot is feleslegesen kérik majd számon a vizsgaidőszakban”. De rá kellett jönnöm, hogy tévedtünk, mert egyrészt az alapok, az elméletek igenis fontosak, hisz azokra lehet építeni, másrészt előre sosem tudhatjuk mire – milyen tudásra – lesz szükségünk a jövőben. Az adott pozícióhoz szükséges tudást pedig akkor ismeri meg az ember amikor valaki leül mellé, és elmagyarázza a folyamatokat, a rendszereket. És majd csak akkor sajátítja el igazán, amikor mindezt látja élesben, vagy ő maga kipróbálja a gyakorlatban. Legyen ez könyvelés, tréning tartása, visszajelzés.
T, mint terhelés. Nekem sokat segített, hogy pályakezdőként a terhelés fokozatos volt. Időre volt szükségem, hogy felvegyem a fonalat, megszokjam a napi rutint. Én olyan típus vagyok, hogy ha mélyvízbe dobnak, akkor nagy valószínűséggel elmerülök. Vannak, akik bátran úsznak úgy is, hogy nem ér le a lábuk, érdemes erre is odafigyelni, hogy milyen igényei vannak a padból kiesett pályakezdőnknek.
T, mint tapasztalat megosztás. Tudomásul venni és elfogadni, hogy fiatal pályakezdőként én vagyok itt a zöldfülű az olykor nehéz és az sem lehetetlen, hogy bántja az önérzetünket. Ám amikor egy olyan ember, egy olyan vezető, vagy mentor mondja, hogy „Ne izgulj, én sem így kezdtem!”, akinek bízunk a tudásában, hisz nálunk jóval tapasztaltabb akkor az leírhatatlanul megnyugtató tud lenni. Hasznomra vált, amikor a senior kollégák megosztották tapasztalataikat, történeteiket arról, hogy igenis ők is hibáztak már, de tanultak belőle és nekem is ezt kell tennem.
T, mint társaság. Ha mindezeken felül egy támogató csapatban, nyugodt légkörben tanulhat be és dolgozhat az ember, az hatalmas pluszt jelent a mindennapokban! Könnyíti a beilleszkedést és az elköteleződést, ha a határidők, a különböző feladatok, az elvárások, illetve a meetingek mellett megfér a jó hangulat, a közös gondolkodás, az együttműködés.
Mindenkinek, aki az én cipőmben jár azt javaslom, hogy adjon időt magának feldolgozni a változásokat és hozzájuk szokni.
Azoknak, akik pályakezdőkkel dolgoznak, vagy még csak terveznek dolgozni azt tanácsolom figyeljenek oda a fiatal pályakezdők egyéni igényeire és támogassák őket azoknak megfelelően, hogy minél hamarabb önállók lehessenek a szervezetben és a pozíciójukban.
Viktor Csenge
Junior szervezetfejlesztő
Hogy biztosan ne maradj le semmiről, kövess minket a közösségi médiában is: Facebook, LinkedIn, Meetup.com
