Jah, hogy a kijárási korlátozás nem válogat, hogy vállalkozó, HR-es, fejlesztő szakember, tréner, vezető, cégtulajdonos, esetleg coach vagy? Nos, ez így van. De Te válogathatsz, hogy a szerepedben milyen teljesítményt nyújtasz! Te nem akarnád a legjobbat magadnak és a csapatodnak?

Lássuk, mi az, amit mi, a Legacy-ban tudunk, és alkalmazunk is:

Jelenleg a virtuális térben való munkát adottságnak kell venni, nincs más választásunk, lehetőségünk, alkalmazkodnunk kell, és itt megtanulnunk 100%-t nyújtani. Aki kimarad, az lemarad!

Az biztos, hogy már nem ugyanoda megyünk vissza, ahonnan kiszakadtunk, eljöttünk. A karantén alatt szerzett tapasztalat és tudás biztosan rányomja a bélyegét a jövőbeli munkavégézsi stílusunkra is. Látjuk, hogy fejlesztő programokat így is meg lehet valósítani, számtalan ajtó nyílt ki előttünk e tekintetben.

Már több, mint egy hónapja dolgozom itthonról. Megszoktam, de nem szerettem meg – egy extrovertált sose fogja ezt megszeretni szerintem. Ez idő alatt megtanultam, hogy még türelmesebbnek kell lennem, mint a személyes beszélgetések, visszajelzések, fejlesztés alkalmával, és láttam, hogy nem megoldhatatlan az értékes és tartalmas beszélgetések lebonyolítása. Nyilván nem pontosan ugyanolyan, mint személyesen, de nem kell lemondani a munkám „emberi” részéről – mint ahogy én azt hittem. A titok én úgy gondolom abban van, hogy hagyni kell az embereket elfogadni a jelen felállást, illetve hozzászokni. Ez kinek több, kinek kevesebb idő. Van olyan vezető, aki kb a karantén második hetén már küldte a skype-os meeting meghívókat, és folytattuk a közös munkát, mint annak előtte. Van, aki csak később adta be a derekát, de nem csináltam belőle problémát, nem siettettem, hagytam a saját ritmusának megfelelően felvenni a fonalat, vagyis, inkább letenni a korábbit és felvenni egy teljesen újat.

Látni olyan példát is, hogy van aki az otthonából klasszisokkal hatékonyabban végzi munkáját. Természetes, hogy felmerül a kérdés, hogy vajon mi az oka ennek? Mi van meg ott, ami benn az irodában nincs, vagy épp fordítva? Mi hatott így a kollégára? Hogy hozzuk ki belőle a legjobbat az irodai környezetben is? Kíváncsinak kell lennünk, és kutatnunk a választ, majd megérteni azt, és a lehetőségekhez mérten beépíteni a hétköznapokba, ha visszaállunk a régi kerékvágásba.

Az önreflexió eddig is nagy szerepet játszott a fejlődésben, de most aztán csak igazán! Sokat ad, ha reflektáltatjuk a meeting, a tréning résztvevőit, hogy ők mit vittek el abból, ami az elmúlt 30-40 percben történt. Hagyni kell teret és időt arra, hogy az emberek megosszák egymással, velünk, fejlesztő szakemberekkel, hogy mi zajlik most bennük, mit tanultak és ez milyen változást indít el. Kívülről rengeteg, és rengeteg féle inger, információ éri őket, önzönlenek a hírek. Figyeljünk befelé is, törődjünk az emberekkel!

És most nézzük mi az, amit még mi sem tudunk:

Hogy ez a helyzet, a kijárási korlátozás, a kanapéról meetingelés, a „9-től 12-ig”, a virtuális iskola meddig fog még tartani!

Szóval ne merülj el a bizonytalanságban, a tehetetlenségben, ne csak várd a végét ennek a megterhelő és már már katasztrófafilmbe illő helyzetnek! Lépj! Később, amikor hátranézel, látni fogod milyen lábnyomot hagytál magad mögött, ha egyáltalán hagytál!

Viktor Csenge
Junior szervezetfejlesztő

Hogy biztosan ne maradj le semmiről, kövess minket a közösségi médiában is: Facebook, LinkedIn, Meetup.com: Budapesten és Debrecenben. Iratkozz fel a hírlevelünkre is!