A robotika, a mesterséges intelligencia korában még mindig az emberi erőforrást mondhatjuk a legértékesebb erőforrásnak.

Innovatív szakmai források szerint az igazazán felkészült HR- s szakember már nem is a munkavállalói életciklus modellből indul ki, mára elavulttá vált – „mert lineáris, mert hiányos, mert a HR szemüvegén keresztül néz a munkavállalóra”. Sokkal inkább az számít, hogy a munkavállaló mit érez, mit gondol, mi az, amin keresztül megy. Tehát a munkavállalói élmény az, ami igazán fontos manapság.

Itt találkozik mindez a személyes élményemmel. Két évtizedes tapasztalat és elköteleződés után váltok munkahelyet és egzisztenciális létezési formát. Ezt sok-sok(k) kérdés és álmatlan éjszaka előzte meg. Hogyan fogok tudni beilleszkedni az új csapatba, merem-e láttatni magam valójában, amilyen vagyok szakmailag, emberileg? Azt sem felejtsük el, hogy mindezt nem pályakezdőként- sőt nagyon nem- teszem… Váltok, mondhatom sok év tapasztalatával és rutinjával a hátam mögött. Aminek természetesen megvan az előnye és a hátrányai is. Hisz az elméleti és gyakorlati felkészültségem által feljogosítva érezem (?) magam, hogy ne mondjak mindenre igent, van egy kiforrott hit és értékrendem, amit képviselek stb.   Merem-e, tehetem-e ezt anélkül, hogy az új kollégáim „ferde” szemmel néznek rám ezért. Kérdezhetek-e, akár mások számára evidensnek tűnő dolgokat? Elfogadható-e, ha hibázok? Be tudok-e integrálódni a szervezetbe anélkül, hogy azt érzném, azt éreztetnék velem, hogy meg kell változnom? Kérdések, melynek egy része még költői, -nincs rá válasz a gyakorlatból és idővel fog beigazolódni, hogy jól döntöttem e mikor a váltás mellett döntöttem. Másrészükkel kapcsolatban már nagyon is vannak tapasztalásaim- ezen időszak alatt is. Ezek azzal függenek össze, hogy azt érzem a kollégáim elhiszik, hogy értéket fogok teremteni, úgy, hogy közben szerves részévé tudok válni a csapatnak. Nem kell abba energiámat ölnöm, hogy valamilyennek látszódjak vagy valamilyennek pont ne. Nem kell bátrabbnak látszanom, mint amilyen ebben a helyzetben épp vagyok. Ha kell tudok segítséget kérni, és kapok is. Nekem ez most a munkavállalói élmény, és az a gondolatom, hogy valami ilyesmi lehet a kulcsa a szervezeti befogadásnak, összetartozásnak is. 

A munkavállalói élmény A The Employee Experience szerzője, Jacob Morgan szerint azt jelenti, hogy a munkavállalók számára jó fizikai, kulturális és technológiai környezetet is biztosítunk. Nem fogok számokat és brit kutatókat idecitálni, biztosan érezzük akár saját bőrünkön keresztül, hogy mennyire fontos a munkahelyi közösség. Mentális jó(l) lét szempontjából is. Rajtam kívül sok, éppen pályát vagy munkahelyet váltó kollégának, de akár régóta ugyanazon a helyen dolgozó munkatársnak relevánsak lehetnek az általam feltett kérdések. Érdemes a szervezeteknek önvizsgálatot tartani nekik milyen válaszaik vannak ezekre vagy a kollégáik milyen válaszokat adnánk ezekre a kérdésekre.