LEGACY - JÖVŐBIZTOS SZERVEZETEKET ÉPÍTÜNK

Legacy: A szervezetfejlesztés és mi

Önismeret

2021. november 26. - Legacy Kft.

woman in blue and white floral shirt holding her face

„Az az érzésem, Mónika, hogy kénytelen leszek szembenézni olyan hiedelmeimmel, berögződéseimmel, szokásaimmal, vagy akár emlékeimmel is, amikkel talán soha nem akartam… De most muszáj leszek, hisz ez egy olyan durva önismereti út, ahol ezekkel kezdenem kell valamit.”

Az iménti néhány gondolat nem szó szerinti idézése annak, amit Márton Mónika kolléganőmnek mondtam egy beszélgetésünk alkalmával, de az idézőjelekkel szerettem volna azt érzékeltetni, hogy ez a pár mondat már elhangzott hasonló formában. Ez a blog most arról fog szólni, mi váltotta azt ki belőlem, hogy ezt mondjam.

Az önismeret, mint téma, két szempontból is aktuális számomra. Egyrészt nyakunkon a tél, ami az emberek többségének – és személy szerint nekem is – azt jelenti, hogy a tavaszi, nyári időszakhoz viszonyítva többet leszek otthon, élvezem az otthon melegét, ténylegesen és átvitt értelemben is. Egyre kevesebb – erősen nullához konvergál az a kevesebb – szabadtéri programot fogok szervezni, a hideg, a korai sötétedés, a csípős szél miatt. Az évnek ez az időszaka már kevésbé a pörgésről, a fesztiválokról, a nyaralásról szól, sokkal inkább a bekuckózásról, a töltődésről, a nyugalomról, a befelé történő fókuszálásról, a magamra való odafigyelésről. Éljen az én-idő!

tea.jpg

A természeti, időjárási változásokhoz való alkalmazkodáson túl az is önreflexióra késztet, hogy jelenleg én is résztvevőként vagyok jelen a Legacy coachképzésén. Az első modulon a coaching alapjairól tanultunk, a második alkalommal pedig az önismeret és az önreflexió volt porondon. Szóval a tanulási folyamat elején járunk, de az már ennyi idő alatt is elég egyértelművé vált, hogy az önismeret iszonyat nagy hangsúlyt kap ebben a képzésben. Igazából ezt eddig is tudtam, és megértettem azt, hogy nekem lesz jobb, ha minél inkább tisztábban látom saját magam, mind magánemberként, mind pedig trénerként, fejlesztő szakemberként… De ez most valahogy mégis máshogy érintett. Ott ültem a teremben, 11 olyan emberrel, akiket összesen 4 napja ismerek és mégis olyan felismeréseim voltak magammal, a működésemmel kapcsolatban, hogy leesett az állam. Nagyon jó érzés volt megtalálni a választ egy olyan kérdésre, ami régóta foglalkoztatott, megkönnyebbültem.

Ott és akkor, a beszélgetések forgatagában, az események lendületében büszke voltam magamra, hogy volt elég bátorságom olyan személyes dolgokat megosztani másokkal, amikről nem feltétlen mesél szívesen az ember néhány nap ismeretség után. De nem bántam meg, hisz végeredményben az önismeretem ezáltal is fejlődött, kicsit tágítottam a komfortzónámat, és azért mentem oda, mert fejlődni szeretnék.

De ugyanott és utána?! Amikor véget ért a tréning, az ajtónál sorra köszöntek el a csoporttársaim. Mónika a tréningteremben pakolt. Már egyre kisebb volt a zaj körülöttem, és egyre nagyobb a fejemben… Amikor magamra maradtam a gondolataimmal, a felismerésekkel, akkor döbbentem rá, hogy ez mennyire nehéz út lesz. Aztán betoppant Mónika ebbe a csendbe, és kérdezte, hogy „na, milyen volt a mai nap?”. Erre a kérdésre feleltem azt neki, amit idéztem az írásom legelején…

driving.jpg

Hazafelé autózva két gondolat kristályosodott ki a fejemben:

  • Adott egyfajta stabilitást, biztonságot az, hogy tudatosítottam, hogy mi hogyan hatott rám a múltban, miért úgy válaszoltam, viselkedtem. Levontam a következtetést, hogy ha legközelebb hasonló szituációba kerülök, legalább ugyanazt a hibát ne kövessem el. Valószínűleg nem lesz tökéletes már első próbálkozásra, de gyakorlat teszi a mestert.
  • A magabiztosabb fellépésen túl abban a tekintetben is hasznos az önismeret, hogy minél tisztábban látom magam, annál egyszerűbb jól karbantartani saját magam, testileg és szellemileg is. Hamarabb észreveszem, ha kezdenek merülni az elemek, és szükséges beiktatni egy kis töltődést. Az elmúlt másfél, változásokkal bőségesen teli évben sokfelől hallottam, láttam, és tapasztaltam is, hogy az emberek elfáradtak a folyamatos bizonytalanságban. Mostanában sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni a mentális jól-létre, így erre én is odafigyelek.

Szerintem kell legyen egy bizonyos érettségi szintje az embernek, és bátorsága is ahhoz, hogy belevágjon. Habár az út, ami önmagamhoz vezet, girbe-gurba, göröngyös, olykor éles kanyarokkal tarkított, máskor szakadékokhoz közelít, de sohasem unalmas! Azt hiszem, megéri!

Viktor Csenge
junior szervezetfejlesztő, tréner, facilitátor

 

Hogy biztosan ne maradj le semmiről, kövess minket a közösségi médiában is: FacebookLinkedInInstagram oldalainkon, valamint látogass el Spotify csatornánkra, és keress minket a Meetup.com-on: Budapesten és Debrecenben!

süti beállítások módosítása