Az utóbbi hónapokban sokféle helyzetben szembesültem a saját és mások tökéletlenségével, kudarcaival, hibáival, és az arra adott változatos reakciókkal. Éppen ezért mások és saját magam megnyugtatása érdekében készítettem egy listát arról, hogy miért jó tökéletlennek lenni.

Ha címet adnék az utóbbi időszakomnak, akkor a „Tökéletlenség dicsérete”-t választanám. Úgy tapasztaltam, hogy vannak, akik kiakadnak, ha észlelik, hogy szakemberként / vezetőként / barátként / szülőként valamiben nem hozod a maximumot, mások pedig pozitívan fogadják, hogy jééé, hitelesebbnek látlak azért, mert felvállalod ezt.

Persze, a magunkra adott belső reakciók skálája is igen széles az önvádtól a szégyenérzeten át az „egyszer sikerül, egyszer tanulsz” hozzáállásig, vagy a „jólvanna” vállrándításig.

A sérülékenység megélése, elfogadása régóta foglalkoztat, ha nem láttad volna még a témában, akkor Brené Brown zseniális TED előadását kötelező megnézni.

És ha már itt tartunk, miért jó tökéletlennek lenni? Következzen az én listám, ami szabadon kiegészíthető:

Reális elvárásaid lesznek

Ha szembesülsz a saját tökéletlenségeddel, akkor könnyű belátni, hogy mások is hasonló cipőben járnak. Úgyhogy ne várd el a lehetetlent, ha te sem tudod elérni azt. Reális és nyíltan megfogalmazott elvárásokat sokkal könnyebb teljesíteni. A gyakran kimondatlan „neked ezt tudnod kellett volna” helyett inkább beszélgessetek arról, hogy az adott helyzetben mi elvárható, milyen igényeid vannak és mi kell ahhoz, hogy az teljesüljön.

Máshogy tekintesz a döntési helyzetekre

Ha felismered, hogy nem lehet minden helyzetben jól dönteni és bizony lesz, amikor tévedsz, akkor a világodban többé nem fekete vagy fehér, jó vagy rossz döntések lesznek, hanem döntések, amiknek lehet pozitív vagy épp negatív kimenetele. A hibázás lehetősége elválaszthatatlan része a folyamatnak. Ellenkező esetben lehet, hogy sosem hozol meg egy döntést, mert a legjobb opcióra vársz. Mikor veszítesz nagyobbat?

Képes vagy az együttérzésre

A tökéletlenségünk elfogadása együttérzővé tesz magunkkal és másokkal szemben. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne vállaljunk felelősséget a viselkedésünkért, ha valami rosszat tettünk. Viszont ettől még szerethetőnek és értékesnek érezhetjük magunkat.

Mersz segítséget kérni

Vannak bizonyos belső parancsok, amiket a felnövekedésünk során kaptunk meg és futtatunk magunkban, mint a sikeres élethez szükséges programokat. Ezeket – a bizonyítást általában sosem nyert – iránymutatásokat a KELL szóról és az általánosító jellegükről lehet felismerni: „ezt egy nőnek / férfinak / szülőnek / vezetőnek / barátnak így vagy úgy kell csinálni”.

Ha például vezetőként azt a parancsot futtatod, hogy mindent egyedül kell megoldanod (mert ciki beismerni, hogy nem tudod és félsz a lelepleződéstől), akkor elfelejtesz kommunikálni, bevonni másokat és a megoldás lehet, hogy elmarad, a probléma meg kétszeresére duzzad. Minek is van csapatod, szakembereid, ha nem építesz rájuk?

Tudsz hinni a fejlődésben

A tökéletes egy olyan ideál, ami elérhetetlen, amiben gyönyörködünk, de tudjuk, hogy odáig úgysem juthatunk el. Innen már csak egy hajszál választ el attól, hogy ezt kifogásként használjuk és ne is próbáljunk meg jobbak lenni abban, ami fontos nekünk.

Amikor arról papolunk másoknak, hogy fontos a fejlődés és csak rajtunk múlik, hogy mivé válunk, akkor hitelesebbé tesz, ha azt a saját példáddal alá tudod támasztani. Végül a kudarcaink és a tökéletlenségünk válnak a legjobb tanítómesterré.

Te mit teszel azért, hogy elég jónak érezd magad?

 Nyakas Kitti
Szervezetfejlesztő, tréner, coach

Hogy biztosan ne maradj le semmiről, kövess minket a közösségi médiában is: Facebook, LinkedIn, Meetup.com