LEGACY - JÖVŐBIZTOS SZERVEZETEKET ÉPÍTÜNK

Legacy: A szervezetfejlesztés és mi

Karanténi új szokások

2020. március 27. - Legacy Kft.

legacy_blog_0326_new_habits_gray.jpg

Mindannyiunkon végigsöpört az utóbbi napokban a VUCA-hurrikán, változó mértékben el is sodort minket. Küzdünk azzal, hogyan tudunk jól helytállni a megváltozott körülmények között, igyekszünk új munkarendet, új szokásokat, új kereteket kialakítani. Hányunknak jutott azonban eszébe, hogy ez az időszak kiválóan alkalmas régi rossz szokásaink elhagyására és új, előrevivő szokások kialakítására? Ha már változott a környezet, és sokan otthonunkba vagyunk láncolva, hogyan tudjuk ezt a helyzetet hasznunkra fordítani, hogy a rossz szokásaink jelentette béklyóink közül legalább néhánytól megszabaduljunk?

Mit kell tudnunk a szokásokról?

Nem régiben rágtam át magam Charles Duhigg A Szokás hatalma c. könyvén (jó szívvel ajánlom, nem véletlenül kapott Pulizter díjat Duhigg, még száraznak tűnő tudományos témát is képes élvezetesen az olvasói elé tárni), és figyelem a saját szokásaimat, illetve szokás-kialakító-szokásaimat, íme néhány gondolat a témában:

  • Iszonyú mennyiségű szokással rendelkezünk!
  • A szokások azért vannak, mert az agyunk nélkülük nem győzné kapacitással. Ismerős terepen rutinból működünk, az agyunk robotpilótába kapcsol, és nem kell folyamatosan döntést hoznia. (Képzeljétek el, ha már az sem szokásból menne, hogy reggel felöltöztök: mennyi döntést kellene meghozni, pl. bal- vagy jobblábas zoknit először). Tulajdonképpen a szokások az agyunk energiamegtakarító mechanizmusai.
  • Minél automatikusabb az adott tevékenység/szokás, annál kevesebbet gondolkodunk közben, beállunk robotpilóta üzemmódra és visz minket a szokás.
  • A szokások működése/kialakulása jól leírható az ún. szokáshurokkal (lásd mellékelt ábra).

szoka_shurok.png

  • Érkezik a jel, ami beküldi az agyunkat robotpilóta üzemmódba, és eldönti melyik szokást húzzuk elő, majd az adott rutint használva (ez lehet fizikai, mentális vagy érzelmi rutin) valami eredmény (jutalom) keletkezik, ami alapján eldönti az agyunk érdemes-e ezt a tevékenységet az emlékezetünkbe vésnünk vagy sem. Idővel a hurok egyre jobban rögzül, egyre automatikusabban működik.
  • Az egyszer kialakított szokásaink szinte bekódolódnak az agyunkba. El lehet hagyni őket, de ha nem hozunk egy tudatos döntést, hogy máshogy csináljuk, az agyunk automatikusan teret enged a szokásnak. (Ismerős a mondás, hogy szokásaink rabja vagyunk?)
  • Bármikor van lehetőség új szokások kialakítására. Gondoljatok csak bele, már most a megváltozott körülmények hatására milyen új szokásaitok vannak kialakulóban.
  • A szokások kialakításához idő kell. Van a híres mondás a 21 napról. Én hiszem, hogy ez egyén- és szokásfüggő.
  • Amíg a szokás automatizmusa nem ér el egy bizonyos szintet, ha a körülmények nehézzé válnak, könnyen visszamegyünk a régi szokásba, hisz ez a komfortzóna számunkra.

legacy_blog_0326_stay_home_gray.jpg

Na de mi köze ennek a(z önként vállalt) karanténhoz?

Először is van egy nyomáskényszer új szokások kialakítására. Mivel a körülmények megváltoztak, nem tudunk visszamenni a régi megszokott kerékvágásba. Aki munkába menet vett a pékségben reggelit, mert útba esett, most lehet, hogy otthon reggelizik, és készíti el magának. Szóval nem olyan könnyű visszazuhanni a komfortzónákba, ezzel párhuzamosan ott a nyomás, hogy új szokásokat alakítsunk ki.

Akárhogy is vesszük, nem egy-két napról beszélünk, hanem hetekről, talán hónapokról, de mindenképpen a megváltozott körülmények között kellően hosszú időt töltünk ahhoz, hogy legyen idő az új szokások berögzítésére.

Új szokások – de hogyan?

A régi szokás helyett új kialakításánál Duhigg számos kutatást vonultat fel, amelyek azt találták, hogy ha a jelet és a jutalmat érintetlenül hagyjuk, és csak a rutint cseréljük le, az jóval könnyebb, mintha a rendszer több eleme változna egyszerre.

Ez hogy néz ki pontosan?

  • Régi szokás: megkordul a gyomrom (jel), kirontok a konyhába és eszek egy adag szalonnát (régi rutin), hogy meglegyen a jóllakottság érzet (jutalom).
  • Új szokás: megkordul a gyomrom (jel), kirontok a konyhába és eszek egy adag répát (új rutin), hogy meglegyen a jóllakottság érzet (jutalom).

Na persze, gondolhatjátok most, ha ez ennyi lenne, csak szuperfitt és filigrán emberek rohangálnának az utcán. Legyen akkor a répa helyett saláta. És nézzünk még néhány kiegészítést.

Tudatosság: ismerjük fel a jelet, a rutint és a jutalmat. Amíg nem ismerjük fel ezeket, nehéz lesz lecserélni a rutint. Hisz ha például nem tudjuk milyen jutalom az, amivel a régi rutin kecsegtet, nehéz lesz találni valami olyat, ami szintén létre tudja hozni a jutalmat.

legacy_blog_0326_new_routine_gray.jpg

Tudja segíteni az új rutin kialakítását, ha társul hozzá egy plusz ún. sóvárgás. A sóvárgás eltérő mértéke miatt van az, hogy egyik szokás erősebb a másiknál. Mi lehet a fenti példánál a sóvárgás? Például, ha le szeretnénk adni pár kilót, bele szeretnénk férni a tavaly vásárolt bikinibe, vagy egyszerűen csak egészségesebben szeretnénk élni. Nekem még az is szokott segíteni, ha a környezetet úgy alakítom pluszban, hogy még véletlenül se tudjak visszazuhanni a régi rutinba. Azaz nem veszek szalonnát, viszont tele a hűtő zöldséggel.

Egy másik fontos tényező a hit. Az abban való hit, hogy a másféle rutin is elvezet a jutalomhoz, és hogy képesek vagyunk az új rutint szokássá alakítani. Ha egyedül nem megy, ilyenkor a támogató közösségeknek külön ereje van. Gondoljatok csak az anonim alkoholistákra, ahol ott egy közösség, ahol megosztjuk az új szokás kialakítása kapcsán felmerülő nehézségeket és a sikereket, ahol beazonosítjuk a sóvárgást, vagy épp a vágyat, amit beteljesíteni remélünk a jutalom által. Vagy akár csak egy futótársra, akivel közösen inspiráljátok egymást, ha nincs kedvetek felvenni a futócipőt és lemenni a Margit-szigetre egy-két körre.

Tudatosság-sóvárgás-hit. Használd ezeket arra, hogy a megváltozott körülmények között lecseréld a régi destruktív szokásaidat új konstruktívabb szokásokra!

És hogy működik-e? Nekem igen. Hosszú hónapok óta azon vagyok, hogy leadjam a karácsonykor és a januári utazáskor felszedett plusz kilókat, másfél hét karantén után végre visszanyertem versenysúlyom. Ehhez kellett tudatosság, hogy hogyan is működnek a szokásaim, vagy hogy egyáltalán milyen szokások munkálkodnak a háttérben, a környezet megváltoztatása (mi kerül a hűtőbe), és hogy legyen társ a diétában, akivel lelkesen újságolhatjuk egymásnak az adott nap mennyit mutat a mérleg!

Szabó Tamara
Szervezetfejlesztő, tréner, coach

Hogy biztosan ne maradj le semmiről, kövess minket a közösségi médiában is: Facebook, LinkedIn, Meetup.com: Budapesten és Debrecenben. Iratkozz fel a hírlevelünkre is!

süti beállítások módosítása