Az előző hetekben arról írtunk, hogy milyen nehézségekkel találkozik egy csapat legújabb tagja, és hogyan, mivel lehet őt támogatni. De vajon hogyan hatnak az ilyen jellegű személyi változások arra, aki valaki érkezése előtte is a csapat tagja volt, és valaki távozása utána is az marad? A szituáció ugyanaz, csak a szemszög más.

Annak mentén rendeztem a gondolataimat, hogy két alapesetet különböztettem meg: vagy bekerül valaki a csapatba, vagy éppen ellenkezőleg, kikerül onnan. Mindkettőt átéltem már, úgyhogy a következőkben a saját tapasztalataimat, élményeimet osztom meg Veled.

Üdv új kolléga!

Amikor érkezik valaki, bennem kérdések hada merül fel, mint például, hogy: ki ő, hogy hívják, mikor kezd, hány éves, mit tanult, hol hallott rólunk? Ez úgy gondolom rendjén is van, hisz kíváncsi vagyok, hogy ki kerül bele abba a csapatba, aminek én már a részese vagyok, mondhatni, ki lesz az új családtag.

A változás okozta feszültség csökkentése érdekében hasznos, ha a vezető mielőbb tájékoztatja a csapatát, és a legfontosabb információkat megosztja. Persze, vannak olyan kérdések, amelyekre majd csak az illető belépése után – van, hogy sokkal az után – kapunk választ, úgy, mint: vajon jól kijövünk-e, érteni fogja a vicceinket, mennyire könnyen fog tudni beilleszkedni közénk, és tetszik-e neki annyira, hogy hosszú távon velünk maradjon. Nálam ezek a témák legalább annyira érdekesek, mint hogy ki fogja betanítani, hol tanult, mik az eddigi tapasztalatai. Ha pedig továbbra is maradtak homályos foltok, akkor nem vagyok rest, kérdezek.

De mivel nem minden fekete, vagy fehér, ez sem. Habár nyitott vagyok, és segítőkész, de el kell fogadnom, hogy van egy „kisebb testvér” a családban, aki immár több figyelmet, érdeklődést, támogatást kap, mint én. És bevallom, ez olykor nehéz, de koránt sem lehetetlen.

Viszlát régi kolléga!

És mi van akkor, amikor valaki kilép a képből? Ha nem voltam jóban az illetővel, nem segítette a közös munkát, sosem tudtunk egy jót beszélgetni, akkor egyszerű a képlet. Ha ezeknek az ellenkezője volt érvényben, akkor már egy fokkal bonyolultabb a dolog. Ki lesz helyette? Ki veszi át a feladatait? Vajon tartjuk majd a kapcsolatot? Meg ehhez hasonlók, tudod. Az első kettő nem rajtunk múlik, de a harmadik, az már sokkal inkább. Nekem is van ilyen, akivel korábban együtt dolgoztunk, és mai napig tartjuk a kapcsolatot. Nem kell attól félni, hogy „csak” azért, mert valaki munkahelyet vált, a jövőben megromlik a kapcsolatunk. Ha nem keressük egymást sosem, és folyton a másikra várunk, hogy írjon, hívjon, vagy adjon valami életjelet, na attól már sokkal inkább!

A felmondás okának feltérképezését ki ne hagyjam. Például egy, a vezető által kezdeményezett beszélgetés során legyen tere annak, hogy ami miatt megy, azzal tudunk-e, kell-e kezdeni valamit? Vagy minden jó úgy, ahogy van, és ő nem illett az adott kultúrába? Volt már egyik is, másik is. A lényeg, hogy tanuljon belőle a csapat, és ha kell, mondjuk ki a nyilvánvalót. És szerintem ez nem csak a vezető feladata, hanem a csapaté is, de jó, ha a vezető kezdeményezi.

Az imént olvasottak biztos, hogy nem nekem jutottak eszembe először a történelem során egy személyi változás esetén. De nem is utoljára…Épp ezért, ha a Te team-ed is mostanában fog bővülni, vagy fogyatkozni, akkor érdemes nagyobb figyelmet fordítani nem csak az új jövevényre vagy kirepülő fiókára, de az „idősebb testvérekre” is, hogy a lehető leggördülékenyebben vegyétek az akadályokat.

Viktor Csenge
junior szervezetfejlesztő

Ha tetszett az írás, ne maradj le a későbbiekről sem, kövess minket a közösségi médiában is: Facebook, LinkedIn, Meetup.com: Budapesten és Debrecenben. Iratkozz fel a hírlevelünkre is!