Milyen a jó tréner, introvertált vagy extrovertált? – ezt a kérdést szinte mindig megkapom a trénerképzőnk elején a résztvevőktől. Mivel kíváncsi vagyok a csoport ebbéli hiedelmére, rendszerint visszadobom a kérdést nekik, és ezzel el is indul egy beszélgetés a témáról.

Sokan megkérdezik, mi a különbség a „sima tréner” és a tréner-tanácsadó között. Szívesen osztjuk meg, hogy szerintünk mi, de gyorsan leszögezem, hogy ez nem egy hivatalos definíció, mi a magunk számára így tettük érthetővé ezt a két nagyon más működést. Mind a kettőnek van létjogosultsága, a piac igényli mind a kettőt, de igaz, ami igaz, minket a tréner-tanácsadói munka jobban motivál, és jobban is hiszünk benne.

Ki emlékszik még gyerekkorából a tizenharmadik tündérre? Na szép, biztosan sokan megfeledkeztetek róla. Pontosan így történt ez a mesében is. Pedig ő az, akit ha elfelejtünk meghívni a lakomára, átkot bocsát ránk, hogy Csipkerózsika ujját megszúrja majd az orsó, és meghal. (Hála egy másik tündér mentőakciójának, csak hosszú álomra szenderül a birodalom többi lakójával együtt.*) Jobb lesz vigyázni, mert ha egy fontos vendégről megfeledkezünk, az komoly következményeket vonhat maga után. Mi köze Csipkerózsikának és a tizenharmadik tündérnek a fejlesztői munkához? Több, mint gondolnád.  

A vezetőfejlesztés gondolata gyakran akkor merül fel valaki kapcsán, amikor kihívásai támadnak a szerepe betöltésével: kinevezéskor vagy ha csak egyszerűen nem jól működik. Pedig ennél sokkal több van a dologban! Íme 3 ok, amiért sikeres vezetőként is érdemes dolgoznod az eszköztárad bővítésén!

Mit egyek ebédre, rizs vagy tészta? Mit nézzünk a moziban? Melyik jelöltet vegyük fel a két nagyon ígéretes közül? Hova menjünk nyaralni? Ki megy el a boltba bevásárolni? Milyen autót vásároljak? Melyik iskolába írassuk a gyerekeket? Döntések, döntések, döntések. Mindennaposak, egyesek egyszerűbbek, egyesek bonyolultabbak, de azon gondolkoztál már, hogy vajon mi alapján hozunk döntést, és hogy milyen hibákat lehet elkövetni ilyenkor?

Egy tanulságos történet arról, hogy hogyan adhatunk bizalmat vagy áshatjuk alá a motivációt egy feladat delegálásakor. 

Mindannyian szembesültünk már elutasítással, legyen szó magánéleti vagy munkahelyi szituációról. Ami biztosan közös bennük, hogy kellemetlen érzés. Íme 5 tipp, hogy hogyan kezeld az ilyen helyzeteket!

Sokat hallani arról, hogy egy szervezet, egy cég élete, sikeressége mennyire összefügg a csapatai fejlettségével, eredményességével, együttműködési készségével. Mindannyiunknak vannak csapat élményei, de vajon milyenek az igazán jó csapatok?

Vannak azok a beszélgetések egy csapatban, amiktől hidegrázást kapunk. Mert nehéz benne lenni, mert inkább nem vennénk tudomást a problémáról, vagy ha tudunk is róla, azt kívánjuk, hogy sose kelljen beszélni róla. Olyan jelenségekről van itt szó, amelyek valamiért nehézséget okoznak a csapattagok számára, amelyek akadályozzák a csapatot, hogy jobb (eredményesebb) csapattá váljanak. Olyan elakadások, amelyekről már csak azért is kellemetlen beszélni, mert valahogy mindenki benne van, és nehéz szembenézni azzal, hogy mi magunk szabotáljuk a saját vagy a csapat eredményességét.

Van egy mondat, amit ha eleget mondogatsz magadnak, meggátolhat abban, hogy sikeresen töltsd be a számodra fontos szerepeket: vezető, fejlesztő szakember, szülő. Mi ez a mondat, és hogyan működik?