
Ha felmérnénk a vezetőkben megfogalmazódó félelmeket, valószínűleg előkelő helyet foglalna el az, hogy valaki a csapatukból túlszárnyalja őket. Hogy van az, hogy míg néhány vezető a legnagyobb érdemnek éli meg, hogy a keze alatt valaki szárnyra kap, másokban gyakran ekkora félelmet vált ki? Mi lehet az, ami azon keveseknél megvan, akik ilyenkor vezetőként a fenyegetettség helyett sokkal inkább a büszkeséget élik meg a beosztottjaikkal kapcsolatban? Mi mindent kell megtanulni a fenyegetettséget megélő vezetőtársaiknak?








