Aki valaha is volt vezetői pozícióban, van arról saját élménye, hogy a nehéz helyzetekből mennyit lehet épülni vezetőként. Tapasztalta, hogy a mindennapi munka során megélt nyomás, stressz, kihívás formálta az ő vezetői eszköztárát, mentalitását. Lehet-e ezeket a helyzeteket megspórolni, ha jó vezetővé akar válni valaki? Nem igazán. Hogy felgyorsítani lehet-e ezt a folyamatot? Én hiszem, hogy igen. 

A felgyorsításnak több módja is létezik: különböző fejlesztési eszközök másként turbózzák fel a vezetői kompetenciákat. Ha nagyon le kellene egyszerűsíteni:

• a tréningek az új tudás bevitele, és az új készségek kialakítása által,
• a coaching típusú beavatkozások a meglévő tudás eredményesebb alkalmazása, a határaink feszegetése által,
• a Development Centerek (későbbiekben DC) pedig azáltal, hogy adnak egy nagyon tiszta képet arról, hogy éppen hol tart valaki vezetői működésében az elvárásokhoz képest.

Nézzük meg pontosan mit is takar a Development Center fogalom?

Maga a DC egy olyan fejlesztési metódus, ami adott szerepkörben levő munkatársak egyénre szabott képzési és fejlesztési szükségleteiről ad egy képet.

A DC során életszerű feladatokban megfigyeljük a résztvevőket. A megfigyeléseink alapján bizonyos előre meghatározott kompetenciákat mérünk. Így kapunk egy pontos képet a résztvevőkről, hogy a szerepkörrel szemben támasztott elváráshoz képest hogyan teljesítettek a DC során. Ebből pedig körvonalazódik, hogy miben szükséges fejlődniük, és milyen erősségeik vannak a vezetői szerepükben. A résztvevők erről egy részletes visszajelzést kapnak, összevetve a mindennapokban mutatott teljesítményükkel. A DC által rajzolt kép, illetve a mindennapokban tapasztaltak pedig kirajzolják az egyének számára a későbbi fejlesztés fókuszpontjait.

Az utóbbi időben több DC-t raktunk össze a legacy-s csapatban, kezdve onnan, hogy különböző szektorokban működő cégeknél a vezetéssel közösen kialakítottuk a vezetői kompetencia mátrixot, majd összeállítottunk egy olyan életszerű helyzeteken alapuló feladatsort, amelyek meghívják ezeket a kompetenciákat. Azaz helyzetbe hozzák a résztvevőket, hogy megmutassák magukat, hogyan oldanak meg helyzeteket, közben milyen kompetenciákat mozgósítanak. Az elmúlt pár hónap DC-kkel töltött napjai során újra megerősödtünk abban, mennyire hatásos eszköz ez a szervezet és a fejlesztő szakemberek kezében.

Hogy miért is?

• Mert a résztvevők egy olyan visszajelzést kapnak, amiben egyaránt megjelennek a szervezetet képviselő szervezeti szereplők (HR, management) meglátásai, és a független, elfogulatlan tanácsadók szempontjai.
• A visszajelzésekből olyan vakfoltokra láthatnak rá a résztvevők, amelyeket egyébként hosszú évek nehezebbnél nehezebb vezetői helyzetei hoznának csak felszínre.
• A visszajelzések a vezetői működést egy komplex rendszerben vizsgálják, egy előre meghatározott kompetenciamátrix mentén.
• A visszajelzések alapját adatszintű megfigyelések adják.
• A visszajelzéseket a résztvevők ezt olyan konstruktív formában kapják meg, hogy rálátnak a destruktív mintáik káros hatásaira/következményeire, és mindehhez alternatívákat is kínálunk, hogy hogyan tudnak ezeken változtatni.
• A visszajelzések rámutatnak azokra az erősségekre, amelyeket tudatosan használva a vezető eredményesebben tud működni.
• A szervezet számára láthatóvá válnak azok a mintázatok, amik újra és újra felbukkannak a szervezet különböző pontjain. Ezek egyaránt lehetnek előrevivő mintázatok (például a vezetők vállalják a felelősséget az adott helyzetekben) és hátráltató mintázatok (például a rendszergondolkodás nem része a vezetői működésnek, csak a saját területükre fókuszálnak, nem veszik figyelembe a társterületek, a cég, az ügyfél érdekét). A szervezet szempontjából nagyon hasznos feltárni ezeket a mintázatokat, hisz az üzleti eredményességhez nagy mértékben hozzájárul, hogy át tudják-e írni a destruktív mintázatokat szervezet-szerte.

A DC önmagában, mint bármelyik fejlesztési eszköz nem varázspálca. Ahhoz, hogy működjön számos tényező együttállása szükséges:

• Fontos, hogy a DC illeszkedjen a szervezet fejlesztési stratégiájához,
• A DC épüljön a szervezet vezetőkkel szemben támasztott elvárásaira,
• Kell egy szervezeti szponzor, aki együttműködésben a tanácsadókkal kidolgozza a komplex rendszerét/folyamatát a fejlesztésnek, aki házon belül gazdája a folyamatnak.
• És természetesen, ahhoz, hogy igazán kifejtse a hatását, a DC eredményeként megszületett fejlesztési fókuszokra építeni kell. A meghatározott fókuszok mentén valamilyen fejlesztési folyamatot érdemes indítani. Ehhez éppúgy igénybe lehet venni a szervezet belső erőforrásait (közvetlen vezető támogatása, mentorok, belső coachok, belső trénerek), mint a különböző fejlesztéssel foglalkozó cégeket. Fontos, hogy ezek a fejlesztések együttesen egy összehangolt, koherens egészet alkossanak.

Szóval lehet gyorsítani azt a folyamatot, amiben a vezetői szerep egyre eredményesebben töltődik be. Ennek egy lehetséges eszköze egy szervezeti irányelvekkel jól összehangolt DC folyamat, és erre épülő fejlesztési program. Komplex, de rövid időn belül olyan hatást ér el, amit egyébként évek kínkeserves helyzetei árán tudnánk csak elérni.

Ha érdekel téged a DC-k világa, és a DC-ken alapuló fejlesztések, keress minket bizalommal.

Szabó Tamara
Szenior szervezetfejlesztő, tréner, coach

Hogy biztosan ne maradj le semmiről, kövess minket a közösségi médiában is: Facebook, LinkedIn oldalainkon, valamint látogass el Spotify csatornánkra, és keress minket a Meetup.com: Budapesten és Debrecenben!

Igen, igen, Te is tudod, hogy le kellene ülnöd a kollégákkal időközönként beszélgetni, de mégis mit mondjál nekik?

Végül is minden nap találkoztok vagy egyeztettek és minden szóba kerül, ami fontos. Meg amúgy is rengeteg a munka, folyton a tűzoltás megy. Majd leülünk, ha kicsit nyugi lesz. Majd. Ha. Évente egyszer azért valahogy sor kerül erre is, és ez elég is, ennél több mondanivalóm úgysem szokott lenni.

Az igazság az, hogy nem is Neked kell beszélned. A párbeszéd kérdésekből és válaszokból áll, oda-vissza. Ha mégis nehéz ezt elkezdened, akkor jól jöhet a következő néhány kérdés, amin elindulhatsz:

Röviden:

Hosszabban:

PLUS: Mi volt az elmúlt időszakban, amit pozitívnak láttál vagy éltél meg a munkahelyen?

Fontos a pozitív felütés. Még a gyakran panaszkodó munkatársak is találnak pozitívumot minden esetben, csak erről lehet, hogy kevesebbet esik szó. Érdemes ezt tudatosítani. Ha pedig tényleg nincs semmi, akkor az egy egyértelmű jel lehet a közös jövőt illetően.

Ennél a pontnál van lehetőséged a kollégának pozitív visszajelzést megfogalmazni: “Ami nekem Veled és a munkáddal kapcsolatban kifejezetten tetszett…” Kiemelni, hogy mi az, amit jól csinált az elmúlt időszakban. Minél konkrétabb, annál jobb, mert akkor ő is be tudja azonosítani a működésének azt a részét, amit érdemes fenntartania.

MINUS: Mi volt az elmúlt időszakban, ami nem tetszett vagy nem értetted, hogy miért történik?

A pozitívumok után legyen nyitottság benned a negatívra is. Ezzel a kérdéssel teret adsz a “konstruktív panaszkodásnak”. Jellemzően mindenki a saját nézőpontjából lát és érzékel dolgokat. Más nézőpontok és a vállalati kontextus bemutatása kihúzhatja a méregfogát egy-egy fájó pontnak: “Hallom, hogy ez Neked rosszul esett és a Te helyzetedből nézve ez teljesen érthető is. Ugyanakkor fontos, hogy lásd ezt más szempontból is, például..." A látókör tágítás után pedig viheted konstruktív irányba: “Így, hogy látod a tágabb szempontokat is, mit javasolsz, Te mit tennél?” 

És ezzel tovább is haladhatsz a középső részre. Fontos hangsúlyozni, hogy ezekben a kérdésekben a véleményére, meglátására vagyunk kíváncsiak. Bármit mond, az nagyon értékes input, amit biztosan meg fogunk fontolni, de ez nem jelenti azt, hogy a végén annak megfelelő döntést tudunk majd hozni. 

START: Mi az, amit szerinted el kellene kezdenünk csinálni?

Ez az innováció tere. Ötletelés arról, hogy mi segíthetné a közös munkát, az eredmények eléréset vagy az együttműködésünket. Ha itt jön ötlet, javaslat, akkor a legnagyobb hiba, amit elkövethetsz vezetőként, hogy azonnal elkezded megmagyarázni, hogy az miért nem lenne célszerű.

Egyszerűen hallgasd végig, tegyél fel tisztázó, értelmező kérdéseket és jegyzetelj: “Mi lenne ennek a célja pontosan? Hogyan látod ezt megvalósíthatónak?”. Ott helyben lehetőleg ne utasíts el semmit anélkül, hogy elvinnéd megfontolásra. Persze fontos, hogy valamikor később kapjon visszajelzést az ötleteiről, mert a levegőben lógva sem érdemes hagyni ezeket: “Gondolkodtam a múltkori javaslatodról,...”

STOP: Mi az, amit nem kellene tovább csinálnunk?

Itt meghívod a kritikai gondolkodást. Ne tarts ki semmi mellett, csak azért, mert ezt “így szoktuk”. Adj teret annak, hogy újragondoljátok, hogy mit miért csináltok és hogy valóban érdemes-e tovább csinálnotok.

CONTINUE: Mi az, amit mindenképp folytassunk úgy, ahogy eddig?

Ez visszacsatol az első kérdésre, aláhúzhatja vagy kiegészítheti az ott felhozott meglátásokat. Egyúttal megerősítést adhat arról, hogy bizonyos döntések és folyamatok jó irányba mutatnak.

ME: Mit gondolsz a vezetői munkámról az elmúlt időszakban?

Ha ez még nem került szóba, akkor kérdezz rá. Biztasd arra, hogy egyrészt tényleg jól tud esni, ha ezen a téren elismerő, pozitív meglátásai vannak. Ezt hallgasd meg és fogadd köszönettel. 

De mindenképp biztosítsd arról is, hogy bármilyen fejlesztő szándékú negatív visszajelzésnek is örülsz és hogy az őszinteségének semmilyen hátrányos következménye nem lehet rá nézve. És ezt tartsd is be! Köszönd meg, ha valóban vette a bátorságot és mondott fejlesztendőt is. Ez neki sem könnyű.

YOU: Amit még tudnod kell…

Itt jöhet még bármi, ami vele kapcsolatban eddig kimaradt: elismerés és fejlesztő szándékú negatív visszajelzés is. Legyen konkrét, beazonosítható és fogalmazd meg, hogy pontosan mit szeretnél másként, vagy éppen ugyanígy látni a jövőben. Erre a részre készülj fel előre!

NEXT: Miről szóljon a következő időszak?

Forduljunk a jövő felé: 

Milyen célokat tudnál magadnak meghatározni? 

Milyen területen szeretnél fejlődni? 

Hol fogsz ebben tartani fél év múlva?

Mire van ezekhez szükséged?

Hogyan tudlak ezekben én támogatni?

Készítsetek erről olyan feljegyzést, amihez mindketten hozzáfértek. Kövessétek ezeket nyomon, néha kérdezz rá, hogy hol tart ebben vagy abban. A következő vezetői párbeszédnek pedig már meg is van ezzel a kiindulópontja.

Ha minden kérdésen végig akarsz menni, és kifejezetten figyelsz közben arra, hogy bátorítsd, ösztönözd a válaszokat, akkor egy egész órát mindenképp tervezz be egy-egy kollégának.

Természetesen nem csak ez az egyetlen jó agenda, más kérdéseket is vihetsz. A lényeg a párbeszéd, amiben nem csak beszélsz, hanem a kérdésekkel teret és lehetőséget adsz a munkatársadnak ugyanerre. És érdeklődéssel meghallgatod a válaszait. És építesz ezekre.

Látni fogod, hogy ami az elején nehéznek tűnt, abból mennyi értékes információ és javaslat kerülhet ki. Ráadásul a munkatársaiddal való kapcsolatodnak is bőven a javára válik.

Ha eddig még nem csináltál hasonlót, akkor vágj bele és ismételd legalább fél évente! Megéri.

Csikós Tamás
szervezetfejlesztő, tréner, coach

Hogy biztosan ne maradj le semmiről, kövess minket a közösségi médiában is: Facebook, LinkedIn,  Meetup.com: Budapesten és Debrecenben. Látogass el Spotify csatornánkra és iratkozz fel a hírlevelünkre is!

Az utóbbi években nagyon keresetté és trendivé vált Agile Coach-nak lenni. Az álláshirdetések tele vannak nyitott pozíciókkal, a nagyvállalatok egymás elől próbálják lenyúlni a tapasztaltabb szakmabelieket. Hatalmas verseny alakult ki a kevés szakemberrel ellátott piacon. A kialakult helyzet miatt, a legtöbb képzésekkel foglalkozó szervezet azonnal ráállt arra, hogy pár hónapos/hetes képzés után már büszkén ajánlják a frissen elkészített, futószalagon gyártott Agile Coach-ukat. Jellemzően ezek a képzések csak az alapokra koncentrálnak, a komplexebb szerepre nem.

Mielőtt belecsapnék, fontosnak tartok egy dolgot tisztázni. A személyes véleményemről és tapasztalatomról írok hogyan látom jelenleg vezető és Agile Coach szemmel a mindennapokat. 

Sajnos azt tapasztalom, hogy manapság már sok mindent értenek Agile Coach alatt, ami régebben külön szakma volt. Ez azért nehéz nekem, mert a mindennapokban hatása van a szakma hitelességére és az abban dolgozók egójára.

Aki agilis körben mozog, hallott már a Scrum Master-ről. Ő az a személy, aki segít a csapatnak egy Scrum nevű keretrendszert betartatni és bármerre jár képviseli azt. Többnyire egy SM két csapattal dolgozik együtt, valahol csak egy. Komoly hitviták is szoktak kialakulni, pontosan hány csapattal tud egyszerre párhuzamosan dolgozni egy SM. 

Az Agile Coach nekem pont egy szinttel feljebb helyezkedik el, hiszen ő nem csak csapatokkal foglalkozik külön-külön, hanem képes arra, hogy egyben lássa a nagy egészet szervezeti szinten. Ehhez azt gondolom nem elég 1-2 évet 1-2 csapattal dolgozni, hanem sokkal több tapasztalatra van szükség. Az én szememben valahol ott válik el, hogy valaki SM vagy AC, hogy mennyire képes komplex problémákat megérteni és felszínre hozni, segíteni megoldani szervezeti szinten. Az utóbbit nem tudja csak úgy valaki elsajátítani az egyik pillanatról a másikra, hanem "érni" kell hozzá. Nézzük meg közelebbről mi a különbség a két szakma között.

Az én szememben egy SM csapat szintű problémákat tud kezelni és feloldani. Ilyen például, hogy a csapaton belül van feszültség és azt képes feloldani vagy a szállítás minősége/mennyisége javulásának érdekében ösztönzi a csapatot. 

Ezzel szemben az AC képes komplexebb dolgokban gondolkodni, rálát a szervezet egészére, képes a mélyebb problémákkal foglalkozni. Ilyen mélyebb probléma például, ami több csapatot is érintő gond, de ő képes egyben látni. Hiszek abban, hogy az utóbbit csak akkor tudod jól csinálni, ha végig jártad a SM-i létet.

Vegyünk egy példát.

Van egy csapat, ahol rengeteg a függőség más területektől és emiatt nem a prioritásban a legfontosabb feladatokkal foglalkozik a csapat. Ezzel az a gond, hogy nem azok a feladatok készülnek el, amelyek a szervezet és az ügyfelek számára a legnagyobb értéket képviselik.

Jártál már úgy, hogy rendeltél több csomagot az internetről, ami közül volt egy, amit a legjobban vártál, majd nem az jött meg elsőnek, hanem egy másik csomag? Ilyenkor picit csalódottak vagyunk, hiszen a másik csomagot sokkal jobban vártuk és még lehet hamarabb is rendeltük, de mégsem jött meg. Nos az ügyfél is így érez, amikor mást kap meg, mint amit a legjobban szeretett volna.

Nézzük meg a fenti helyzetet hogyan kezeli egy AC és egy SM.

Az SM látja, hogy a csapatnak függőségei vannak és azon kezd el dolgozni, hogy a csapatánál ezeket a függőségeket feloldja minél hamarabb. Egy AC kicsit hátrébb lép és megnézi, hogy ez a jelenség csak egy csapatnál jellemző vagy a szervezet egészére is. Ha lát összefüggéseket, hasonló mintákat, azon kezd el dolgozni. Elengedhetetlen, hogy rendszerszemlélettel rendelkezzen. 

Tehát nem a tünetet kezeli, hanem a betegséget.

Sokszor az utóbbival van a gond a mai AC-knál. Jellemzően a komplex gondolkodás és a szervezeti minták átlátása egy magasabb érettséget mutat, ami sokszor csak a tapasztalattal érkezik meg. Sok AC hiszi magáról, hogy ő milyen jó, miközben a szervezeti szintet nem látja és nem is érti még az összefüggéseket. Ettől valaki nem rossz, inkább csak ne várjuk el valakitől 1-2 éves tapasztalattal, hogy képes rá. Nekem is kellett egy kis idő, mire rájöttem, hogy nem lehet elvárni 1-2 éves tapasztalattal rendelkező kollégáktól, hogy szervezetfejlesztésben gondolkozzon, de ettől ő még nem rossz, inkább csak még nem érett meg rá. A gond az, ha szervezet szintű problémákat kellene megoldani, de pár hónapos képzéssel feltöltött embertől várjuk mindezt.

Ha egy ívet kéne rajzolnom az agilis érettségben egy AC szerepéről, azt mondanám, hogy elsőnek tanár és tréner, majd tanácsadó és mentor, végül coach és szervezetfejlesztő. Érettségtől függően mindig másra van szüksége a szervezetnek. A teljes skálát bejárni nem könnyű. 

Saját magam kapcsán azt tanultam meg, hogy ez a szakma egy folyamatos tanulás, ahol mindig kinyílik előttem egy újabb ajtó, amin be szeretnék lépni és egyre nagyobb bennem az alkotási vágy. Olyat szeretnék letenni az asztalra, amiről tudom hogyan járul a szervezet sikeréhez.

Van az, hogy ezt egy csapattal való közös munkában sikerül elérni, de az is lehet, hogy épp egy vezetői megbeszélésen, a lényeg, hogy mindig legyek önreflektív és tudjam aktuális helyzetben melyik szerepem vegyem elő, ami a legtöbbet adja az adott pillanatban a szervezet számára. 

Deák-Nagy Petra
Agile Coach
agilediary.com blog szerzője

Hogy biztosan ne maradj le semmiről, kövess minket a közösségi médiában is: Facebook, LinkedIn,  Meetup.com: Budapesten és Debrecenben. Látogass el Spotify csatornánkra és iratkozz fel a hírlevelünkre is!

Mielőtt erre a kérdésre válaszolnék, elmesélem, hogyan is fogalmazódott meg bennem. Ahogy minden folyamatosan fejlődő szervezet, így a miénk is folyamatosan keresi a csapatba illő, azonos értékeket valló, magas szakmai minőséget képviselő kollégákat. Az elmúlt időszakban ez különösen akuttá vált, mert egyre több és klasszabb projektekben dolgozunk és bizony ezt bírni kell kapacitással is.

Annak rendje és módja szerint elkezdtem megfogalmazni, kit is keresünk, ki is az ideális kolléga. Ekkor jött a felismerés, hogy talán a világ legkomplexebb hivatása a miénk. Tudom, tudom, mindenki így érzi. Már látom lelki szemeimmel a rosszalló kommenteket, hogy miért nincs igazam és nem tudom én mi az igazán nehéz munka.

Mindenkit megnyugtatok, tudom, hogy van olyan, amihez sokkal okosabbnak kell lenni, ahol sokkal több dologra kell egyszerre figyelni, ahol sokkal több a stressz, ahol sokkal nagyobb a nyomás, ahol sokkal kevesebbet keresnek, ahol sokkal kisebb a társadalmi elismertség, ahol sokkal nagyobb a mentális vagy lelki leterheltség, a fizikairól nem is szólva...szóval tudom, hogy nagyon szerencsések vagyunk a hivatásunk tekintetében.

Amire azonban figyelmes lettem az az, és erre gondolok amikor a komplexitást írtam, hogy egymásnak ellentmondó kompetenciákra van szükség ahhoz, hogy ezt a pályát valaki jól csinálja.

Nézzük csak néhány példát arra, mi mindenben kell jól lenni és mi mindenben kell jónak lennie egy szervezetfejlesztési tanácsadónak.

Autonómia, függetlenség ÉS együttműködés, csapatjáték

Munkanapjaink jelentős részében önállóan, egyedül dolgozunk és ezt egyre inkább otthon tesszük, viszonylagos elszigeteltségben.

Saját magunkat kell motiválnunk, a magunk számára kialakított struktúrában dolgozunk és a magunknak tett ígéreteket kell megtartanunk. (És persze a kollégáknak és az ügyfeleknek tetteket is.) Sokan jól vannak ezzel, élvezik az egyedül végezhető munkát.

Azonban ugyan ennek a szakembernek egy projektben, vagy egy teamcoachingban magas minőségű együttműködésben is kell dolgoznia a kollégáival. Kooperálni kell az ügyfelekkel, akik néha másként látják a közös dolgokat mint mi és ugyan ennek az embernek rövid idő alatt kell másokkal magas bizalmat építeni, jól kapcsolódni például trénerként, teamcoachként. Ennek a gyors bizalomnak hetente több különböző csapattal, emberrel, megrendelővel meg kell teremtődnie.

Szisztematikusság ÉS spontaneitás

Mivel önállóan dolgozunk, a struktúrát nem kívülről kapjuk, ezért az, aki szisztematikusan, jól szervezetten halad a teendőivel, a sürgős-fontos szabályait jól tartja, nos az igazán sikeres lehet a tanácsadói pályán. De bizony hiába terveztük el, hogy holnap mivel haladunk, ha jön az ügyféltől az ajánlatkérés, akkor csinálni kell, nincs mese, borul a terv.

Mint ahogy akkor is borul, ha a jól kigondolt, felépített, megtervezett workshopunkon, tréningünkön a csoport nem azt hozza, amit „beterveztünk”. A teamcoachingról pedig nem is beszélve, ahol gyakorlatilag az első blokkot tudjuk megtervezni, minden más akkor és ott alakul. Aki nincs jól a spontán helyzetekben, bizony sok stresszt vesz a nyakába tanácsadóként.

Elköteleződés ÉS szabadságvágy

Azok tudnak hosszan megmaradni ezen a pályán, akik számára ez nem egy munka, nem egy alternatíva a multiból, a vállalati szektorból, a közszférából való kilépésre, hanem szenvedély. Elköteleződnek egy értékrend mellett, egy hivatás mellett, és egy életforma mellett. Fejlett kötöttség tűrésre van szüksége annak, aki eredményes szeretne lenni a tanácsadói hivatásban, hiszen szerződünk az ügyfelekkel, célokról, feladatokról, eredményekről, együttműködésekről, amihez el kell köteleződnünk. Nekik is, és nekünk is.

Ugyanakkor azt is látom, hogy akik ezen a pályán vannak, tartósan és sikeresen, nos azok valami hatalmas szabadságvággyal is rendelkeznek. Az alkotás szabadsága, a gondolkodás szabadsága, a kreativitás szabadság és a nemet mondás szabadsága is élteti őket.

Alázat ÉS magabiztosság

Az alázat ebben a szakmában elengedhetetlen. Alázat a szakma iránt, a saját folyamatos tanulásunk iránt, mások nehézségei és kihívásai iránt, és alázat az ügyfelek irányába.  Ugyanakkor az alázathoz párosulnia kell egy erős szakmai magabiztosságnak, stabilitásnak, átalakító erőnek. Mind a két tényezőnek magasnak kell lennie, pedig látszólag ellentmondó két dolog. De hogy mennyire nem az! Az igazán seniorokban, az igazán profikban ahogy nő a tudás és tapasztalat, úgy nő az alázat is. Számomra ők az igazán hitelesek.

Elfogadás, megértés ÉS kritikai gondolkodás

A megértő, empatikus, partneri attitűd és őszinte kíváncsisággal odaforduló viselkedés alap, és talán evidensnek is mondható egy fejlesztő szakember tekintetében. Azoknak azonban, akik ebben erősek gyakran nehézséget jelent a kritikai gondolkodás, az ügyfelek meglátásainak megkérdőjelezése, a bátor kritikus visszajelzés, az egyet nem értés kifejezésé. Pedig a tanácsadói munkában mind a kettőre szükség van, még hozzá magas szinten. Az egyet nem értésünkből időnként többet tanulnak az ügyfeleink, mint az igenlésünkből, még akkor is, ha ez üzleti kockázattal is járhat a tanácsadó szempontjából.

Hirtelen ez az 5 dolog jutott eszembe, de hosszan sorolhatnám még, mi mindennel és annak ellenkezőjével kell felvérteznie magát annak, aki a mi hivatásunkat választja. Minket büszkeséggel és örömmel tölt el, hogy ezen a pályán vagyunk és részesei lehetünk egyének, csapatok és szervezetek fejlődésének, nyomot hagyhatunk a szakmai és privát életükben.

Na jó, nem a világ legkomplexebb hivatása, de nekünk a kedvencünk!

� Melyik lehet a világ legkomplexebb hivatása? Igen, mindenki úgy gondolja, hogy bizony a sajátja.

Ha Ti is szeretnétek trénerré válni, jelentkezzetek februárban induló képzésünkre!
További információért látogassatok el webhelyünkre!

Márton Mónika
A Legacy ügyvezetője,
szervezetfejlesztő, tréner, coach

Hogy biztosan ne maradj le semmiről, kövess minket a közösségi médiában is: Facebook, LinkedIn,  Meetup.com: Budapesten és Debrecenben. Látogass el Spotify csatornánkra is!

Van olyan ismerősöm, kollégám, aki – habár nincs rákényszerítve, mégis – rendszeresen önmaga próbál mindent elvégezni, nem osztja meg a tudást, ötleteket, és másokéra sem igazán kíváncsi, nem delegál. Elgondolkodtam, hogy milyen okai lehetnek annak, hogy valaki, aki papíron egy csapa tagja, inkább magányos farkasként éli mindennapjait.

Honnan az ötlet? Néhány hete részt vettem egy visszajelzésen, ahol arról beszélgetett a kolléga – az egyszerűség kedvéért nevezzük Magányos Farkasnak – és a vezetője, hogy habár nincs különösebb probléma Farkassal vagy a tevékenységével, de a csapatmunkából, a közös teherviselésből nem annyira veszi ki a részét, mint az tőle telne, figyelembe véve a tudását, több éves tapasztalatát a cégnél, és energikusságát.

Farkas a saját szájíze szerint vállal részt a csapatot egészében érintő feladatokból. Nem rázza meg különösebben, ha mások időszűkében vannak, neki pedig lenne szabad 20 perce, nem ajánlja fel segítségét túl sűrűn. Legalábbis eddig így volt… Reméljük használ(t) a visszajelzés, és fog változtatni a viselkedésén a saját és a csapat érdekében.

De ez csak egy példa a sok közül, nézzük, mik állhatnak az ilyesfajta viselkedés háttérben!

• Bizonytalanság: Farkas fenyegetve érezheti magát a munkatársaitól. Mi van, ha más jobban fogja csinálni az ő feladatát, mint ő maga? Mi lesz, ha mindenki látni fogja, hogy neki nincsenek is olyan jó ötletei? Akkor már le is cserélik?
• Bizalmatlanság: félelem attól, hogy a többiek nem fognak olyan színvonalú munkát letenni az asztalra, mint amit ő egyedül. Sajnos hajlamosak vagyunk beleesni abba a hibába, hogy azt gondoljuk, csak az, és csak úgy lesz tökéletes, ahogy én magam csinálom. Pedig koránt sem, hisz több szem többet lát, biztos mások észrevesznek olyan hibákat, amiket az Farkas szeme már nem.
• Alapvetően nem társaságkedvelő: ha egy introvertált típus, akkor magától nem fog eszébe jutni, hogy milyen klassz lenne a többiekkel együttműködve dolgozni egy projekten, hanem sokkal inkább maga lát neki, még akkor is, ha lehet együtt gyorsabban végeznének.
• Naivitás: alábecsüli a jó eredményekhez, a sikerhez vezető út buktatóit, és ebből fakadóan megpróbál egyedül végig menni az úton. Jobb esetben előbb, rosszabb esetben utóbb rájön Farkas is, hogy muszáj lesz alkalmazkodnia, hiszen totál-teljesen-maximálisan egyedül semmilyen célját nem lesz képes elérni.

Ezek közül az opciók közül bármelyik is legyen a tényleges ok – vagy tán még ezeken felül valami más – mindenképp érdemes többször is beszélgetni róla a mindenkori Farkassal. Az általam felhozott példánál sem egyetlen visszajelzés fogja hosszútávon meghozni a sikert, hanem a rendszeres visszajelzés a jelenségről, de tény, hogy meg kell tenni az első lépést is.

Írásomat szeretném egy ide kapcsolódó, gondolatébresztő idézettel zárni:

„Az egyes mérkőzéseket a tehetség nyeri, de a bajnokságot a csapatmunka.” John C. Maxwell

Viktor Csenge
junior szervezetfejlesztő

Hogy biztosan ne maradj le semmiről, kövess minket a közösségi médiában is: Facebook, LinkedIn oldalainkon, valamint látogass el Spotify csatornánkra, és keress minket a Meetup.com-on: Budapesten és Debrecenben!

Az agile coach szerepkör komplexitásáról, a szükséges készségekről (1-2) korábban már sokat írtunk. Biztos sokatoknak mostanra az az érzése, hogy modernkori supermannek kell lenni ahhoz, hogy ezt a szerepet jól ellássa valaki. Ha supermannek nem is, de rugalmasnak és tanulóképesnek mindenképp, és nem árt átfogó ismeretekkel rendelkezni, agilitásról éppúgy, mint a szervezetek működéséről. 

Az agile coach-okkal szemben támasztott elvárások kulcseleme a szervezetfejlesztés. Nézzük csak meg akár az agile coach hirdetéseket, akár a munkaköri leírásokat. Ez az elvárás azonban ritkán fejtődik ki, maguk a szervezetek is nehezen fogalmazzák meg, mi is ez pontosan. Nem csoda, hogy sokan el is véreznek ebben. 

Összedugtuk hát a fejünket így ketten, hogy mit gondol erről egy agile coach és agile tanácsadó és egy szenior szervezetfejlesztő. Miért kell egyáltalán egy agile coach-nak szervezetfejlesztési ismeret, és hogy ez mit is takar. Kezdjük talán onnan, hogyan válik valaki agile coach-csá. 

H.H.D: Sok esetben agile szervezetek csapatvezetőiből lesznek az agile coachok, a csapatvezetők pedig a csapattagokból (IT területen például fejlesztőkből) nőnek ki. Ez a fejlődési ív segíti, hogy agile coach-ként különféle nézőpontokból – a korábbi szerepkörök perspektívájából – tudjuk vizsgálni a helyzeteket; és hogy úgy tudjuk támogatni a változásokat, hogy közben könnyen empatizálni tudjunk a változás által érintettek egy jelentős részével. Emellett a piacon sok lehetőség érhető el, ami segíti ezt az utat például hogyan érdemes csapatokkal bánni, facilitálni, agilis szemléletmódot átadni.

SZ.T: Ehhez képest, amikor szervezetfejlesztésről beszélünk egy nagyobb rendszerbe avatkozunk bele, és magát a rendszert mozdítjuk. Szóval a figyelem az egyénről, a csapatról magára a rendszer működésére helyeződik át. 

H.H.D: Itt van hiányérzetem az elérhető tanulási lehetőségek terén. Eddig is megcsináltuk valahogy az ilyen típusú feladatokat, de nagyon nem mindegy a hogyan. (A legnagyobb körültekintés, alapos előkészítés mellett is okozhat a tudáshiány nehézségeket.) Ha a változások "elszenvedői" a folyamat során végig úgy érzik, hogy biztos kezekben vannak, az teremt egy nagyfokú bizalmat az agile coach felé az egész szervezet irányából, beleértve a vezetést is. Az agile coach sikerének egyik kulcsa a partnerség a vezetéssel, hiszen nélkülük nem megy a szervezet fejlesztése. Ha például az ötlet az agile coach-tól jön, akkor el kell tudnia adni a vezetés felé, a megfelelő érvekkel, mérésekkel, hitelességgel kell tudnia megtámogatni.

Sz.T: Tény és való, hogy ehhez szükséges egy újfajta látásmód (a rendszer egészét nézni), új tudás (a szervezetek működéséről, aktuális trendekről) és újfajta készségek: bizonytalanságtűrés, érdemi partnere lenni a vezetésnek, kritikai gondolkodás, és - már amennyire lehetséges - annak a fajta szervezeti vakságnak a levetkőzése, hogy egyébként ők maguk is részesei annak a problémának a létrehozásában, aminek az orvoslására egy-egy szervezetfejlesztési törekvés indul. Muszáj, hogy legyenek egy kicsit külső szemlélői is a szervezetnek, hogy ne vegyenek evidenciának dolgokat, és tudják ezeket megkérdőjelezni. Az adott szervezeten belüli szocializáció, és hogy túl sok ideje lélegeznek együtt a szervezettel létrehoz egy “szemellenzősséget”, és muszáj saját a gondolati sémáiknak/kereteiknek tudatában lenniük ahhoz, hogy érdemben mozdítani tudjanak a rendszeren. 

H.H.D: Az agilis szervezetek mindennapjainak szerves része a folyamatos jobbítani akarás, a hatékonyabb működésére, kollaborációra való törekvés. Ezek egyik fontos katalizátora és támogatója az agile coach. Fontos, hogy mindez flottul menjen, de legalábbis a végére ne a bukás és sikertelenség érzése, hanem sokkal inkább egy tanulásokkal teli jó élmény maradjon meg a szervezet emlékezetében. Ehhez pedig szükséges a folyamatos tudatos figyelem a fenti dolgokra, amiket az előbb soroltunk.

Ha az agile coach-oknak sikerül erre a tudásra és a kapcsolódó készségekre szert tenni, akkor egy olyan funkció, amit korábban nem tudatosan töltődött be a szervezetben, végre betöltésre kerül. Hiszen ki látja el manapság az agilis szervezetekben a szervezetfejlesztő szerepét? Egy kicsit a vezetés, egy kicsit az agile coachok alkotta közösség, időnként a HR/L&D, aki egy-egy szervezetfejlesztési kérdés kapcsán közelebb kerül a szervezethez.
Hisszük, hogy a szervezetek számára új lendületet adhat, az agilis transzformációnak pedig egy újabb löketet, ha ez a funkció betölődik és olyan ember által, aki rendelkezik a megfelelő látásmóddal, tudással, készségekkel.

Ha érdekelnek a részletek, szívesen látunk a Szervezetfejlesztési ismeretek agile coach-oknak képzés betekintő estjén.

Haraszti-Horváth Dóra
Agile coach, agile tanácsadó

Szabó Tamara
Szenior szervezetfejlesztő, tréner, coach

Hogy biztosan ne maradj le semmiről, kövess minket a közösségi médiában is: Facebook, LinkedIn oldalainkon, valamint látogass el Spotify csatornánkra, és keress minket a Meetup.com: Budapesten és Debrecenben!

A pandémia előtt nagyon megbecsültük azt a heti egy-két home office-t, ami nagyvállalati környezetben általános volt, és egyre inkább kezdett elterjedni más munkahelyeken is. Gyakran elhangoztak olyan vágyakozó kijelentések, amik azt tükrözték, de jó is lenne még többet otthonról dolgozni, vagy jó lenne egy vegyes megoldás.

De mi a helyzet most, amikor egy hosszan tartó home office-os időszakot követően egyre inkább előtérbe kerül a hibrid munka? Rengeteg felmérés, kutatás született a témában, többen boncolgatták már, hogy milyen hibrid modellek léteznek, mire figyeljenek a vezetők a hibrid csapatok kialakításakor stb. De mi a helyzet a munkavállalói oldallal? Milyen lehetőségek és veszélyek rejlenek ebben a kibontakozóban lévő munkaformában? Ehhez hozok néhány gondolatot most.

1. Rugalmasabb munka – amire mindig is vágytunk

A Harvard Business Review tanulmánya szerint a hibrid munka újragondolásának kiindulási tényezői az idő és a tér, vagyis mikor kell dolgozni és honnan. Hogy ebből melyik munkáltató mennyit engedett az elmúlt években, az munkahelyfüggő volt, illetve most is vannak eltérések abban, ki hogyan viszonyul a hibrid munkához. Egy azonban biztos: a cégek részéről a munkaidő és helyszín flexibilitása rengeteget változott (főleg utóbbi tekintetében). Hogyan hat ez ki munkavállaló mindennapjaira?

Már nem csak az fér bele, hogy a következő nap kicsit később kezdjük a munkát, mert valami elintéznivalónk akad reggel, már azt is eldönthetjük, az irodában vagy otthon nyitjuk ki a laptopot. Ha otthon vagyunk, ebédszünetben vagy kávészünetben nyugodt szívvel kiteregetünk, vagy elmegyünk a postára. Ezzel szemben, ha az irodából dolgozunk, az ebéd-és kávészünetet inkább a kollégákkal együtt töltjük. Ennek a rugalmasságnak viszont ára is lehet: könnyebben megcsúszunk a feladatokkal, bevállaljuk a túlórát, ekkor már megkérdőjeleződik, hogy biztos ez-e, amire mi vágytunk… Te hogyan tudod kihasználni a hibrid munka nyújtotta rugalmasságot?

Munkáltatói oldalról a rugalmasság ára a belénk fektetett bizalom, a nagyobb szabadság nagyobb felelősséggel is jár. Vagyis, a szabadabb munka ellenére tudjuk mi a dolgunk és az elvégzendő feladatok továbbra is megfelelő időben és minőségben elkészülnek. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk azzal, hogy mi milyen körülmények között hogyan dolgozunk.  

2. Heti beosztás újragondolva - Növekvő hatékonyság

Nagy segítség lehet, ha megfigyeljük saját működésünket munka közben, illetve tisztában vagyunk szokásainkkal. Hol és melyik időszakban tudunk jobban dolgozni? Mikor vagyunk kevésbé hatékonyak? Mi áll ennek a hátterében? Mely feladatok azok, amiket otthonról jobb elvégezni? És melyekhez szükséges az irodai környezet?

Hibrid és hibrid között is van különbség: a gyakorlatban többféle hibrid modellt is alkalmaznak (1 hét iroda - 1 hét home office, osztott hét, műszakos vagy tetszés szerinti). Modell és cégfüggő, mennyi beleszólási lehetősége van a munkavállalónak abba, mikor dolgozna otthonról és mikor az irodából. Bármelyik is jellemző a munkahelyeden, előbb-utóbb előtted lesz a következő hét beosztása.

A beosztás és a feladataid ismeretében rajtad múlik milyen lépéseket teszel meg a hatékonyságod növelése érdekében. Ha például egy olyan feladattal állsz szemben, ami sok egyeztetést, folyamatos kontaktálást kíván más kollégákkal, azt célszerű egy irodai napra időzíteni. Viszont, ha egy elmélyültebb munkát igénylő feladattal kellene megbirkózni, amivel úgy érzed home office-ban jobban tudsz haladni, és van is lehetőséged rá, csoportosítsd át egy otthonról dolgozós napra. A Te hatékonyságodra hogyan hat a hibrid munka?

3. Fókuszban a kommunikáció, kooperáció és a priorizálás

Ha munkánk függ másokétól, akkor annak is kell figyelmet szentelnünk, hogy hogyan tudunk továbbra is együtt dolgozni úgy, hogy ne menjen a hatékonyság és a minőség rovására.  Ha egyikünk az irodából dolgozik, viszont a munkatárs aznap később kezd, hogyan lehet megoldani, hogy haladjon is az adott feladat? Mikor kell azt az emailt elküldenem, ha én holnap később kezdek, hogy fennakadás nélkül tudjon haladni a kolléga a munka rá eső részével?  Ezen részletek átgondolása szintén előre gondolkodást, extra szervezést, priorizálást igényel. Arról nem is beszélve, hogy míg az irodában könnyű „elkapni” a folyosón a kollégát, hogy ezt leegyeztessétek, mivel jobban a látóterében vagytok egymásnak, home office-ban fennáll a veszélye, hogy elfelejtünk ráírni vagy felhívni. Tehát vegyes munkavégzés esetén, ha nincs extra fókusz a priorizáláson, kooperáción és kommunikáción, az egy-egy projektre jelentő kihatással lehet. A Ti csapatotok mennyire tud fókuszálni az említett tényezőkre?

4. Közösséghez tartozás

Ezt az érzést viszonylag könnyű átélni egy olyan munkahelyen, ahova napi szinten bejárunk, szünetekben együtt kávézunk, váltunk pár szót a folyosón, esetleg munka után beülünk valamit meginni. De hogyan valósul meg mindez a hibrid munkakörnyezetben, amikor jelentősen ritkulnak a találkozási alkalmak vagy nagy részük átcsúszik az online térbe? Továbbra is érezzük azt a közösséget, akikkel együtt szoktunk kávézni? Hogyan tudjuk a szociális hálónkat fenntartani? Vajon mit tudunk tenni, hogy a közösséghez tartozás érzése ne halványuljon el?

Az itt felsorolt tényezők még korántsem alkotnak teljes listát, viszont ahhoz, hogy a megváltozott munkakörnyezetben munkavállalóként is tudatosak lehessünk, és meglássuk a lehetőséget, elengedhetetlen, hogy a fenti pontokon végigmenjünk. Hiszem, hogy a hőn vágyott work-life balance-hoz egyre közelebb kerülhetünk, ha lehetőségként tekintünk a munkahelyünkön bevezetett hibrid környezetre és kellő tudatossággal és felkészültséggel állunk neki a mindennapoknak. Akár egy jó lehetőség is lehet arra, hogy céltudatosabb, eredményesebb, rugalmasabb legyen az életünk.

Vass Andrea

Junior szervezetfejlesztő, coach

Ha szeretnél többet olvasni a hibrid munkáról, előző postunkat itt megtalálod.

Hogy biztosan ne maradj le semmiről, kövess minket a közösségi médiában is: Facebook, LinkedIn, Instagram oldalainkon, valamint látogass el Spotify csatornánkra, és keress minket a Meetup.com-on: Budapesten és Debrecenben!

Bő egy év pandémiás időszak után belátható közelségbe került a “nyitás”, a régi életünkhöz való visszatérés lehetősége, amit mind nagyon várunk. Vagy mégsem?

Kutatások, felmérések és tapasztalatok mutatják, hogy a legtöbben szívesen megtartanák a home-office-t legalább részben. Így lassan a csapból is a hibrid munkavégzés és munkakultúra folyik. Nem csoda, hisz a legtöbbünknek ez lesz az új valóság: részben home-office, részben irodai munka. 

Naponta jelennek meg cikkek szerte az interneten arról, hogy hogyan vezessünk hibrid csapatot. Ezek legtöbbször konkrét javaslatokkal, gyakorlati tanácsokkal szolgálnak, amik mind nagyon hasznosak. De javaslatokkal, best-practice leírásokkal még nem lehet kultúrát teremteni és formálni. Ehhez többre van szükség.

A hibrid munkakultúra megteremtésének három lépcsőfoka van, amin érdemes végigmenni ahhoz, hogy a vezetőink magabiztosabban és eredményesebben töltsék be a szerepüket a hibrid csapataik élén:

1. A lehetőségek és elvárások kereteinek meghatározása 
2. Kompetencia és módszertani képzés a hibrid csapatvezetés sajátosságai mentén a csapatvezetők részére
3. Egyéni támogatás a gyakorlatba ültetéshez

Ezek a lépések önmagukban is hatékony fejlesztési eszközök, egymásra építve azonban sokszorozódik a hatásuk a kultúraformálásban. Nézzük meg, hogy miért:

1. A keretek meghatározása

Mi hiszünk abban, hogy a valódi változáshoz a szervezetben kell a felsővezetés elköteleződése. Ennek jó eszköze lehet egy olyan felsővezetői workshop, ahol meghatározzuk, mit jelent a mi cégünknél a hibrid munkakultúra. Mi az elvárás, mi fér bele és mi nem? 

Hozhat erről döntést persze a CEO vagy a HR vezető is. Ugyanakkor, ha tényleg egy új céges kultúra alapjait szeretnénk lerakni, akkor elengedhetetlen minél több szempontot figyelembe venni. A megvalósításhoz pedig elköteleződésre lesz szükség a szervezet többi részének vezetőitől is. Ezért kell workshop. 

A workshopon ezekre a kérdésekre kell megtalálni a közös választ:

• Mit jelent a hibrid munkakultúra nálunk? Már az értelmezésben is lehetnek különbségek, amik ha nem kerülnek tisztázásra, akkor az szülhet a későbbiekben félreértéseket.
• Mik a kötelezően betartandó keretek a vezetők és a munkatársak számára?
• Miben kaphat rugalmasságot egy vezető a saját csapatának hibrid munkamódszere kapcsán?
• Miben kaphat rugalmasságot egy munkatárs a hibrid munkavégzés során?
• Hogyan tudja a felsővezetés támogatni a vezetőket a hibrid munkakultúra meghonosításában?

Érdemes erre rászánni az időt annak érdekében, hogy egységes döntést hozzunk a keretekről és széles körű elköteleződést biztosítsunk.

2. Vezetői kompetencia és módszertani képzés

Az elmúlt év sok mindenre megtanított minket. A legtöbb új tanulásunk a helyzetből adódóan, sokszor kényszerből hozott megoldásokra épül. Ideje rendet tenni a vezetőnk munkamódszerei között és rendesen lefektetni az alapjait a gyakorlati hibrid működésnek. Ehhez pedig érdemes ezekben a témákban elmerülni egy célzott képzés keretében:

• Hogyan alakítsuk ki a csapatunk új kereteit és normáit? OK, hogy a felsővezetők „kiworkshopolták” az alapokat, de mit jelent ez a csapatomnak, hogyan fordítjuk ezt le a mindennapi működésünkre, beosztásunkra, kommunikációnkra, feladatkezelésünkre és eredményességünkre?
• Online megbeszélések vezetése. Ebben biztosan van már sok kilométer tapasztalatunk, jók és rosszak is. De lehet ezt jól csinálni, tudatosan, konkrét facilitációs eszközökkel és módszerekkel, amik tanulhatók.
• Információ megosztás és begyűjtés. A Kommunikáció, nagy K-val, a közepe mindennek, ami többek között a folyosói és informális beszélgetések hiánya miatt is csorbát szenved. Nincs ebben semmi újdonság, de abban igen, hogy tudatosabban és szándékosabban kell gyakorolni. Szintén tanulható.
• Bevonás és hibrid döntéshozatal. Hogyan érjük el, hogy ne azok szava legyen a hangosabb, akik (térben) közelebb vannak hozzánk? Hogyan vonjuk be az éppen otthonról dolgozókat? Hogyan teremtsünk egyensúlyt és hozzunk mégis jó döntéseket?
• Kapcsolatteremtés és fenntartás a munkatársak között. Maslow óta tudjuk, hogy a valahová tartozni fontos emberi szükségletünk. Az irodában a kávégépnél, az ebédlőben és tárgyalókban ezt könnyű megélni. Otthonról nehéz. Mit tehet a vezető azért, hogy mégis megvalósuljon?
• Munkatársak motiválása és támogatása. Enélkül régen sem működtek a dolgok (sokáig). A home-office pedig többnyire nem segített ezt erősíteni. Nem tudhatjuk, hogy hol tartanak a munkatársaink, mennyi van még hátra a korábbi motivációjukból – hacsak nem kérdezzük meg ezt rendszeresen. De mégis hogyan tudjuk ezt jól csinálni?
• Tapasztalat és jó gyakorlat megosztás a résztvevők között. Egy dolog a tréning és a témavezetés. Egy másik lehetőség, hogy egymástól tanuljunk. Adjunk ennek egy strukturált, célravezető beszélgetési keretet és könnyen lehet, hogy meglepődünk azon, hogy mennyi hasznos tudás van házon belül is.

3. Egyéni támogatás a gyakorlatba ültetéshez

Megvannak az alapok, megvolt a képzés a módszerekről és kompetenciákról, már „csak” csinálni kell. Ami a tréning teremben használhatónak tűnik az a valóságban sokszor nehezebb. Ehhez jön jól az egyéni támogatás, shadowing, coaching és mentoring formában. A cél, hogy a vezetőket egyéni szinten fejlesszük a számukra releváns kihívások leküzdése érdekében.

Folyamatként mindez például így képzelhető el:

• Előkészítő beszélgetés, ahol tisztázzuk fejlesztés fókuszát a tréning és a gyakorlati tapasztalatok alapján.
• Vezető megfigyelése valós csapatmunka helyzetben, megbeszélésen a fókuszhoz kapcsolódó szempontok alapján
• Visszajelző mentoring vagy coaching beszélgetések a megfigyelések és a kijelölt célok alapján.

Egy ilyen folyamat biztosíthatja azt, hogy résztvevő vezető a megfigyelt külső adatok alapján kap fejlesztő visszajelzést és célzott támogatást, ami hozzásegíti az eredményesebb hibrid csapatvezetői működéshez.

A három lépcsőfok így egyszerre soknak tűnhet. De visszanézve, ha nincs közös alapozás, akkor nem lesz elfogadottság és ez nehezíti vagy blokkolja az elindulást. Ha nincs módszertani képzés, akkor nehezen fordíthatók az elvek és a keretek gyakorlattá. Ha pedig nincs egyéni visszajelzés és fejlesztés, akkor lehet, hogy a cél előtt egy-két lépéssel fogy el a lendület és a motiváció, ami ahhoz kellett volna, hogy valóban jó és működő gyakorlat és kultúra formálódjon.

Ha Nálatok is esedékes az hibridhez szükséges alapozás, rendrakás és fejlesztés, akkor keresd a Legacy tanácsadói csapatát, akik szívesen végigvezetik a lépcsőkön a Te csapatodat: iroda@legacy.hu

Csikós Tamás
szervezetfejlesztő, tréner, coach

Hogy biztosan ne maradj le semmiről, kövess minket a közösségi médiában is: Facebook, LinkedIn,  Meetup.com: Budapesten és Debrecenben. Látogass el Spotify csatornánkra és iratkozz fel a hírlevelünkre is!

Amikor megkérdezik, hogy mivel foglalkozom általában elmosolyodom. Összefoglalni 2 tőmondatban, hogy miről is szól az én munkaköröm elsőre nehéznek tűnt. Próbáltam jobbról balról megfogni, amíg rá nem jöttem, hogy egy mondatban is ki tudom fejteni: A józan paraszti ésszel való gondolkodást segítem elő a cégeknél. Ilyenkor persze mindenki döbbenten áll, hogy mondhatok ilyet és egyáltalán hogyan lehet ez egy szakma? Nézzük meg közelebbről.

Ha több mondatra is lenne lehetőségem, akkor azzal folytatnám, hogy egy olyan módszertan, amely arra fókuszál, hogy az ügyfelek számára változó körülmények között minél hamarabb egy kész produktumot tudjon előállítani. Mindezt úgy éri el, hogy nagy hangsúlyt fektet a kultúrára, ami hozza magával az eredményeket is. A kultúra magába foglalja a felelősségvállalást, a felhatalmazást, a tulajdonosi szemléletet, a tanulást és a sűrű visszajelzéseket. Ugyanazon a munkán dolgozó személyeknél hangsúlyt fektet a fókuszra és a csapatmunkára.

Ez nagyon szépen hangozhat, ezért nézzük meg egy hétköznapi példán keresztül.

Hogyan éled a párkapcsolatodban a mindennapjaid?

Viszonylag sok változás tud beköszönteni egy férfi és egy nő közös életében. Összeköltözés, lakás vásárlás, házasság, gyerekvállalás, veszekedés, sírás, válás, megcsalás... mindegyik valahogyan hat a két személyre és a köztük lévő kapcsolatra. Az, hogy hogyan alakul a sorsuk a könnyebb vagy nehezebb pillanatokban csak rajtuk múlik. 

Nézzük meg hogyan jelennek meg a fenn említettek:

• Felhatalmazás: A döntés nálam van, a következményeiért én vagyok a felelős.
• Tulajdonosi szemlélet: Akarom, hogy ez a párkapcsolat jól működjön, hogy olyan legyen, amit közösen szeretnénk és ezért mindent megteszek. Néha a szemetet is leviszem, pedig azt nagyon nem szeretem.
• Tanulás: Ha valamit elrontunk, megállunk és megnézzük mit rontottunk el, tanulunk belőle és változtatunk. Ajánlom bátran az esti retrospektívet a párunkkal, ahol átbeszéljük, hogy az adott napon hogyan éreztük magunkat a párkapcsolatunkban.
• Visszajelzés: Ha bánt valami, nem kényszerítem bele a páromat, hogy kiolvassa a fejemből, hanem elmondom neki. Jelenleg még nem tart ott a tudomány, hogy olvassunk egymás fejében J
• Priorizálás: Nézzük példaként a családalapítás előtti tipikus lépéseket: eljegyzés, esküvő, lakásvásárlás, családi autó. Ha nem szeretnénk eladósodni (mivel nincs mindre elegendő pénzünk), elsőnek sorba tesszük melyik is a legfontosabb nekünk ahhoz, hogy gyermeket vállaljunk. Házasság nélkül gyermek? Vagy saját lakás nélkül albérletben?
• Felelősségvállalás: Tudom, hogy minden ami köztünk történik azt együtt hozzuk létre. Igen azt is, ha a másik duzzog és nem szól hozzánk, mi pedig nézzük tovább a TV-t a kanapén.

Hiszek abban, hogy ezektől működik jól egy kapcsolat. Ha hibázunk, leülünk megbeszélni és tanulunk belőle.

Sokszor hallom, hogy "mi már agilisak vagyunk". Az agilitás az én szememben a folyamatos fejlődésről szól, így ilyenkor szintén csak elmosolyodom. Ha valakitől ezt hallom, általában rájövök, hogy még mindig nem érti miről szól az agilis. 

Az agilist nem csak a szoftverfejlesztésben lehet alkalmazni, ahogy a fenti példa is mutatja. Azt gondolom lehet agilisan élni a mindennapjaidat nem csak a munkahelyen, hanem a magánéletedben is, hiszen mindenhol érnek minket változó körülmények, amire gyorsan kell reagálni. 

A munkában is akkor tudtok reagálni gyorsan, ha rendszeresen vizsgáljátok magatokat. Mit rontottunk el? Hogyan lehetne jobban? Mit kéne másképp csinálnom? 

Ezek a kérdések egy agilis szervezetben elhangzanak, mint ahogy a visszajelzésekkel bíró mondatok is. Ha Pistinek Józsival van baja, akkor Pisti elmondja Józsinak és meg tudják beszélni a problémát. Józsi és Pisti közösen tesz minden nap azért, hogy előrébb lépjen a szervezet és boldog ügyfeleik legyenek.

Pontosan itt jön be az én szerepem. Az eddig leírtakról azt gondoljuk milyen egyszerű, majd ha elkezdjük csinálni kiderül, hogy mégsem. Általában kerüljük a kellemetlen helyzeteket. Nem beszélünk arról, ha hibázunk, azt meg végképp nem mondjuk meg Józsinak mi a baj vele, mivel az olyan ciki. Mindenki gondol valamit, hogy mi van a másik fejében, de megkérdezni vagy megbeszélni vele az túl nehéz. Valahogy lemaradunk ott, hogy "csinálni kéne, de nem csináljuk". Így nem fogunk előrébb lépni és nem is lesznek boldogabb ügyfeleink.

Nem attól lesz valami agilis, hogy kikiáltottuk rá, hanem attól, hogy az értékek és célok mentén éljünk mindennapjaink. Sok szervezet azt gondolja, hogy már agilis, mert pár éve benne van egy transzformációban, viszont ott, ahol az emberek a közös célok helyett mással foglalkoznak és a kultúrát sem értik, az bizony nem agilis. 

Deák-Nagy Petra
Agile Coach
agilediary.com blog szerzője

Ha tetszett az írás, ne maradj le a későbbiekről sem, kövess minket a közösségi médiában is: Facebook, LinkedIn, Meetup.com: Budapesten és Debrecenben. Iratkozz fel a hírlevelünkre is!

Mielőtt megszületik a gondolat, hogy „ez komoly, tényleg nem tudja, mit jelent a transzformatív szó?” gyorsan megnyugtatok mindenkit, ez amolyan költői kérdésként áll itt a címben.

Honnan is jött, hogy ezen mégis csak elgondolkodtam, hogy vajon jól tudom-e, jól használom-e?

Mostanában észrevettem, hogy egyre többször használják ezt a szót, valamiféle megkülönböztető jelzőként a különböző módszerek, beavatkozási formák elé. Transzformatív coaching, transzformatív teamcoaching, transzformatív fejlesztési program és még sorolhatnám.

Először nem akadt meg rajta a szemem, hiszen ezek összetartozó fogalmak, jó helyen vannak egymás mellet. Aztán elkezdtem azon gondolkodni, mitől kezdett el ez a kifejezés önálló jelzőként megjelenni olyan beavatkozások előtt, amiknek a lényege mindig is a transzformáció volt?

Milyen lehet az a teamcoaching, vagy szervezetfejlesztési folyamat, vagy akár fejlesztő program, ami nem transzformatív?

Amikor az ügyfeleink, legyenek ők egyének, csapatok vagy szervezetek szerződnek velünk, azt jellemzően és leegyszerűsítve az hozza létre, hogy amiben vannak az nem jó, vagy lehetne sokkal jobb és/vagy van valami, amit szeretnének elérni.

Amikor szerződünk, arra vállalkozunk tanácsadóként, hogy minden lehetőséget megadunk ahhoz, hogy ez megtörténjen. Az ügyfeleink sokszor csodavárásban, felelősség áttolásban, vezetői funkciók kiszervezésében vannak, vagyis mindent a tanácsadóktól várnak. Gyertek, aztán tegyetek rendet vagy csináljatok valamit, hogy elérjük a céljainkat.

Jellemzően nem látják, hogy ez a részükről  is erőfeszítésbe kerül. Mást kell ahhoz csinálni, hogy más eredményt kapjanak. Azt végkép nem gondolják, hogy a más cselekvéshez, bizonyos sémákat le kell cserélniük, bizonyos alap paradigmáikat meg kell kérdőjelezniük, bizonyos, destruktív mintázataikat le kell cserélniük. El kell hagyniuk a komfortzónájukat, a régi bevált rutinokat. Ki kell mondani dolgokat, amiket eddig gondosan tabuként kezeltek, meg kell hozniuk nem feltétlenül örömteli döntéseket és jól lenni az előzőek feszültségével.

Amikor szerződünk velük, akkor ezekről is beszélnünk kell. Tiszta szerződésre kell törekednünk, ami már önmagában tanulási lehetőség az ügyfélnek.

Nekünk, fejlesztő szakembereknek az a felelősségünk hogy minden esélyt biztosítsunk ahhoz hogy az egyének, a csapatok, a szervezetek kellő hatóerővel és biztonsággal végig járják ezt az egyáltalán nem könnyű utat.

Hogyan is kapcsolódik mind ez a kiinduló kérdésemhez? 

Számomra úgy, hogy minden beavatkozásnak a célja az, hogy megszülessen egy valódi transzformáció. A transzformatív nem egy jelző a beavatkozások előtt, az maga a beavatkozás célja. Ezért csináljuk, ezért fizetnek, ez a dolgunk. Ugyan akkor azt is be kell vállalnunk, hogy minden igyekezetünk ellenére sem történik meg minden esetben. Akkor sem, ha ott a jelző a módszertanunk előtt.

Egy szervezetfejlesztési tanácsadó képzés küszöbén állva, jól esett végig gondolnom, mit gondolok a tanácsadói lét, a fejlesztő szakemberi lét lényegéről. Az a küldetésünk, hogy minden lehetőséget megadjunk az ügyfeleinknek arra, hogy átalakulás, transzformáció történjen, annak érdekében, hogy egy lépést tegyenek az eredményes, autonóm működés irányába.

Márton Mónika
A Legacy ügyvezetője,
szervezetfejlesztő, tréner, coach

Hogy biztosan ne maradj le semmiről, kövess minket a közösségi médiában is: Facebook, LinkedIn, Meetup.com: Budapesten és Debrecenben. Iratkozz fel a hírlevelünkre is!