Egy jól összeszokott csapatba bekerülni mindig kihívással teli időszak, kortól és szakmai tapasztalattól függetlenül, legyen akár szó egy munkahely váltásból adódó új környezetről, vagy egy új teamről a régi szervezetben. Melyek azok a dolgok, amelyekre érdemes odafigyelni új csapattagként? És mit tegyen a csapat?

A legtöbb vezetőnek nagyon jó a beszélőkéje. Sőt, többen kommunikációs tréningek tömkelegén vettek részt, még a nyilvánosbeszéd-kurzuson is voltak! Hogy van az, hogy ezt a készséget ennyit pallérozzuk, és közben meg ott van valami, amiről meg teljesen leesik a figyelem: a csinálás. Ki hallott már olyan vezetőről, aki cselekvőkészség-fejlesztő tréningen vett részt?

Mi a közös abban, ahogyan egy átlagember a nulláról képessé válik lefutni akár egy maratont is és ahogyan az üzleti életben működő átlagos képességű csapatok magasan teljesítőkké válnak?

Vannak olyan területek, ahol a szervezetek komoly erőfeszítéseket tesznek a folyamatos fejlesztés érdekében, míg másutt hajlamosak csak akkor lépni, ha már nagy a baj. Pedig fejlesztési szempontból nem érdemes elengedni a jól működő csapatokat sem! Kik ők egyáltalán, és mit érdemes velük kapcsolatban megfontolni?

Egyre inkább előtérbe kerül, hogy beszéljünk, kutassunk, írjunk azokról a szervezeti helyzetekről, amik éveken keresztül rejtve maradtak. Na ilyen a mobbing is. Mára már több helyen (blogok, tanulmányok) felhívják a figyelmét a HR-nek és a vezetőknek is, hogy mennyire fontos ezzel foglalkozni és idejében kezelni. De mi történik akkor, ha a gúnyolódás, piszkálódás a szervezet sajátja? Észre lehet-e venni, hogy kinél hol a határ?

Szervezetfejlesztőként tapasztaljuk, hogy fejlesztői tapasztalat és tudás híján a vezetők elég sokáig tudnak abban hinni, hogy egy jól sikerült csapatépítés, ha jól érzi magát néhány óráig együtt a csapat, akkor annak hosszú távon érződik majd a hatása. Ez azonban nincs mindig így.

Hogy mi a játszma? Kommunikációs aknamező, ahol – ha nem vagy elég éber – könnyen ráléphetsz egy elásott reakció bombára, amit aztán nehéz lesz kínos érzések és kisebb-nagyobb lelki sérülések nélkül megúszni, és ez nyomot hagyhat a későbbi kommunikációs helyzeteken, akadályozva a harmonikus együttműködés lehetőségét.

Manapság a bolygónk egyre romló helyzetétől, mindenféle elrettentő eredményeket felmutató tanulmányoktól, hihetetlen mértékű pazarlástól, éghajlatváltozástól hangos a közösségi média, és a hírportálok. Az ember nem tudja elkerülni a témával foglalkozó cikkeket, híreket, dühös, vagy csalódott magán posztokat. Ezen a vonalon elindulva elgondolkodtam azon, hogy vajon átemelhető-e a pazarlás, valamint az ezt mérsékelni kívánó zero waste (nulla hulladék) szemléletmód a fejlesztési folyamat(ok)ba. Íme, erre jutottam!

Amikor kis csapatunk épp együtt van egy helyen, mindenféléről beszélgetünk, például arról is, hogy kit mi érdekel éppen, miben mélyül el, mit olvas, legyen az akár szakkönyv vagy szépirodalom. Kedvcsinálóként - nyaraláshoz, önfejlesztéshez, vagy csak úgy - meg is osztjuk most ezeket.

Mielőtt bárki azt hinné, valami elírásról vagy tárgyi tévedésről van szó, gyorsan vegyük ennek elejét! Mit is jelent a kifejezés, sztrók? Pontosabban mi az a jelentése, ami egy szervezetfejlesztéssel foglalkozó blogban releváns, és hogyan kapcsolódik mindez, a jól működő csapatokhoz?